Egy év.

A cím ismét megtévesztő. Mint megannyi mozifilm Magyar fordítása. Ugyanis több idő telt el egy évnél egy bizonyos eseményhez képest. - 2009.07.11. -
Ekkor történt velem a balesetem. Nem kell félni, nem önsajnáltatás lesz és sebnyalogatás ezen feljegyzés. Inkább annak emlék, mennyi minden történt ennyi idő alatt.

Tele kérném a tankot. ( Újra )

Legfontosabb, maradandó sérülése nem maradt senkinek. Bár olyan már nem lesz semmi, mint előtte. Tartja a nagy közhely. Én sem leszek ugyanaz. Reméljük okosabb lettem, függetlenül attól ki a hibás. Talán éppen itt az ideje a jóra koncentrálni. Élvezni és megőrizni a mostani állapotokat minimum. Azt hogy a fém újra egyben van alattam. Közel olyan formát öltött, mint amire vágyakoztam. Működése első osztályú, rengeteg ismeretet szereztünk egymásról. Eddig is elmélyülten ragaszkodtam hozzá. Ám mostanra úgy gondolom, baj nem lesz velünk, ő marad!

Feszes és felvágós lett. Újra árasztja magából a felsőbbrendűségét. Neki ne mondja meg senki...
Vak alumínium szíve bármikor elárasztja a teste végében lévő kereket erővel, a gumi nagy bánatára. Orra pontos és a látása is, arra megy amerre gondoljuk. Igen többes szám, önálló akarata is van, akármennyire is hihetetlen. Mesés megszemélyesítések világa ez. Bár itt tündérek helyett élvezetes kigyorsítások vannak. Boszorkák helyett pedig elszabott kanyarok. Nem tévesztem össze a "levetett a hátáról" megszemélyesítést a "high-side" jelenséggel. Ne félj nem hülyültem meg, még. Aki két keréken megy az tudja miről van szó. Folytatván az új identitás leírását, hangja erősen egyedi lett. Akár csak ha a rádióban megszólal egyik-másik énekes ikon, az arcát már látod magad előtt. A külcsín viszont az, ami még várat magára. Mondjuk ez mindig úgy változik remélem, ahogy az akkori kedvemnek tetszeni fog. Hozzáteszem most is szép szememben a vas, de tudom, több van benne!

Talán ami még ennél is fontosabb az egészben, amit nem győzök elégszer kifejezni, az a köszönet. Jó pár embernek. Remélem elolvasva ezen sorokat, tudni fogják azok, akikre gondolok. Csak némán tudják a gondolatomat, rájuk gondoltam és köszönöm nekik. Mert ha nincsenek a cím még megtévesztőbb lenne. Lehet "Két" év lenne a cím vagy "három". Összegezve egy táviratnyiba mindent:

A motor kész stop harci morál rendben stop az idő is szép stop... Itt a nyár induljunk neki!

Y!

Van remény...

Először is nagyon örülök, hogy többek jelezték igényüket a karcolásaimra. Ismét :) Látjátok, csak szurkolni kell nekem. Ez különösen jó most. Elég rázós napok, hetek, hónapok teltek már el.
Nem hittem volna hogy valaha írok ide, az előtt hogy a gépem újra teljesen egyben lenne.
De most mégis. Mert úgy fest van remény! Próbálom nem kesergőre venni a figurát, mert ugye az nem visz előre. Nagy megelőlegezésekbe sem szeretek bocsátkozni. Valóban derűt érzek.

Rengeteg utánajárás és költség van a feltámasztásban jelenleg.
Mégis megéri, úgy érzem. Nem tudnám el kótyavetyélni munkásságom idáigi kézzelfogható eredményét. A motoromat. Talán én még a régi fajta gondolkodásban hiszek. Ahol az érték megőrzés és a második esély lehetősége is felmerül. Nem szívesen szabadulok meg a dolgoktól, csak azért, mert így kevesebbet kell szembesülnöm a ténnyel. Mégpedig hogy nem jött össze egy motorozás. Ez van, de ezt már az előző bejegyzésekből tudhatjátok.

"Ami most van." :
Gyűlnek az alkatrészek szép számmal. Mintha valami elemi összetartozást éreznének a darabok, egy pont fele indultak még. A hőn szeretett 750-es gépem felé. Kicsit mondjuk eltévedeznek mostanában, mert fogy a pénz. Másrészt a beszállítók nem azok az emberek, akik a saját tulajdon érzetük jegyében szorgoskodnak. Kivétel a Powercity. (Reklámot hallottak) Ezzel egy időben bennem is egyre erősebb a késztetés, öröm érzet.
Már kezdem érezni ennek a kaotikának a végét. Már érzem sétáimkor a nyakamon a nap melegét, nem csak a fényét. Eszembe jutnak az igazi életem mindennapjai, amit már olyan rég éltem át. Az ami akkor alapnak számított, most egy magas csúcs.

Azt nem szívesen mesélném el hogy az elmúlt hónapok bürokráciája hova vezetett és milyen áron ügyemben. annyit bizonyosan elmondhatok, végre vége... Nincs több izgalom és stressz. Koncentrálhatok arra, ami a legfontosabb. Az általam eltervezett életre. A hivatásomra, kapcsolataimra, életstílusomra. Persze messzebb van a történet vége ahhoz hogy itt össze vissza hálálkodjak mindenkinek. Mégis megteszem, mert már annyit kaptam. A csapat magjának főként, akik számtalanszor vittek engem és a 750-t ide-oda gyógyulni. Ilyen áldozat készséget szerintem nagyon kevesen élvezhetnek. Na meg ugye Testvéremnek és Édesanyámnak érdemeit emelném még ki. Nélkülük is sokkal hátrébb lennék még. De ha azt hiszed ennyi a siker receptje, akkor túl sok tv-shopp -ot nézel. Volt itt még egy valaki aki csupa jelenlétével, örök vidámságával, üde lényével, a legsötétebb órákban is elfeledtette a bajok súlyát. Aki miatt úgy éreztem érdemes megfeszülni és hajtani. Öröm hatása alatt lenni, és hatni rá. Ezúton köszönöm neki ezt a lelki vigaszt és azt a sok tüzet. Bár visszaadhatnám egyszer neki mindezt. Remélhetőleg nem egy nehéz helyzetében, hanem "békeidőben". De ha úgy esik, bajban lesz, nem kérdés hogy ott leszek neki. Ugyanígy a srácoknak és a családnak. Feltétel nélkül!

Megképződött írás közben a kedv, hogy leírjam mennyi minden hiányzik már a régi életemből.
Ezt magasztosan most kifejteném, de majd akkor mikor újra itt lesz ennek íze a számban.
Másrészt annyira rengeteg lenne, el sem hinné az ember. Érzem ahogy melegszik az idő, az élmények újra mellém állnak. Nem várok sokat a nyártól. tavaly ezt tettem és tessék mi lett.
Csak azt akarom hogy simán jól teljen. Ha meg lesz valami plusz, az csak a véletlen szerencse.
Úgy lesz csak az igazán őszinte és élvezhető az írásom folyama ha tényleg a megtörténtek sarkalják.

Szóval mostanság már újra mosolyt is vélek felfedezni a pofalemezemen. Kétségtelenül az alagút végének a látványától. Nagyon várom a percet, mikor ez bekövetkezik, és első útjaim azon emberekhez fog vezetni, kik segítettek.
Beállítok, megosztom örömömet és nem kizárt hogy némi energia ital is előkerül behűtve!

Y!

2oo9 vége...

Nagy levegő vétel után kopogok újra ide sorokat. Sok volt az esemény, mégis üresnek tátongnak a gondolatok. Ennek több oka is van. Először is mert borzasztóan feledékeny vagyok:)
Másodszor mert történt velem egy baleset is. Ettől minden motoros tart és próbál felkészülni rá. Persze nem lehet, de mégis csináljuk tovább a motorsportot a félelmetes tény tudatában. Ez van ilyen hülyék vagyunk, nem hátrálunk! Minden csak az idő kérdése, hogy mikor állnak megint össze a tényezők. Az ember, a vasa és az rászentelt idő.
A folytatás nem kérdéses.

Történt ugyanis hogy egy fantasztikus úton jártam többed magammal. Országhatárokat nem figyelembe véve. Saját magunkra hallgatva mentünk utunkon, saját kényünk kedve szerint.
Fantasztikus helyeket találtunk és helyzeteket éltünk át. Többet tanultam 3 nap alatt a technikákról mint idáig összesen eddig. Magamat is teljesen új szemszögből láttam. Éreztem magamat fejlődni. Mondhatni saját magam mögött ültem vezetés közben. ..és ezt érezni nagyon jó volt..
Végre azt tettem, amire késztetést érzek magamban! Semmiféle kompromisszum nem volt.
Saját eszem és tudásom döntötte el meddig és hogyan megyek el. Pénz(kivételesen) nem számított, ahol megéheztünk ott ettünk-ittunk és a gépeinket is bőven itattuk a jóféle benzinnel.
Maga volt a "Valhalla". Egy utópisztikus világot éltünk, éltem meg. Motorvilág volt... Csak erről szólt minden. Szlovákia és Lengyelország volt "világunk" tere. Keserédes érzés vett sokszor bennem erőt ha arra gondoltam ez a "Miénk volt!" Olyan hegyek és völgyek vezettek meg minket ,olyan színekkel hogy még álltunkban is szédültünk. Szédültünk azon ,hogy valami ilyen is lehet. Minden ami addig motorozás néven volt bennem, erősen átértékelődött. Összezsugorodott egy tűfej méretére.
Idáig sem kevés eseményt éltem át úgy érzem, de ne is hasonlítsuk össze azzal, mikor leér kanyarban a csizmakoptató egy olyan szakaszon, ahol csak kanyar van. Sejthettem volna már az elején hogy ez ilyen jó lesz, mer a srácok türelmetlenül várták az indulást és már a túra alatt is fáradhatatlanul mentek minden nap. Szóval fiúk bőven "átjött a feeling":)

De ahogyan szokott lenni, mindig borul valami, mikor már jó lenne.
Sajnos történt egy baleset, amiben hirtelen benne találtam magamat....
A részleteket nem ragoznám, mert ez most is folyó ügy, na meg nem sokat segítene a történteken.
A vagdalkozás amúgy sem elemem.
Lényeg az hogy tiszta lelkiismerettel írom soraimat és mindenki egyben is van.
A gépekről ez nem mondható el, de akárhány balesetet átélt kollégával beszéltem, mind ugyan arra vezették agyamat. "A lényeg hogy élsz." a többit meg meg lehet oldani. Csak idő kell.
Sok mindenem kárba ment sajnos részemről de két kincsem nem.
A két legfontosabb: -Az egészségem és a" vágyam, vonzalmam, elhivatottságom."
Bármelyik elvesztése életem legnagyobb kudarca lett volna.

A gép...
Ez a motor maga a megtestesült ZEN! Minden tud és hozzáteszi, amit egy elvileg élettelen géptől nem is várnál. Ő az én másik felem és én az ő egy nagy darabja. Ilyen mélyen sikerült elmélyíteni a viszonyunkat vele. Ha újra nyílik a lehetőség, nem fogok habozni ez marad az örök motorom.
Hatalmas út végeredménye ő nálam. Rengeteg munka eredménye és mai napig úgy simítom mintha érezné ha hozzáérek. Sokszor van hogy úgy érzem a régi 6kilós gépem szellemisége is benne fészkelne kicsit megizmosítva pár évvel fiatalabban. Arról a sok közösen átélt kalandról meg nem is beszélve.... Még így rengeteg sérüléssel is magasztos és tiszteletet parancsoló!
Vár rám és én ő rá, de a bürokrácia még kettőnk között áll. Ismét az idő tényező jön elő...
Az idő a pokolban is úr, egyszerűen nem lehet mit tenni.

Viszont vannak előnyei is egy ilyen történetnek. Nagy közhely de felismertem az a élethelyzetet mikor kiderül ki is a barát. Ennek fényében terelem továbbiakban az életemet az is biztos. Hatalmas köszönettel tartozom Bátyámnak mert ott volt ahol én a bajban. Hogy úgy alakította az életét hogy nekem legyen a legjobb dolgom, pedig bőven lett volna mit tennie...
Most a reménykedés és a várás időszaka vár rám. De nem az elkeseredett fajta. biztos vagyok benne hogy csak idő kérdése és hamarosan újra 750 fog feszülni alattam. Végig büntetjük az összes halandót amerre járunk megjelenésünkkel:)
Másik furán előnyös vonzata a balesetnek, hogy meglát az ember a kis értékeket újra.
Olyanokat, amiket már rég elfelejtettnek, eltűntnek hitt.
Örülni egy 10perc fájdalom nélküli alvásnak, a Magyar szónak, egy kiflinek pohár vízzel, az otthoni levegő illatának, egy vérmentes vizeletnek:S (vese)
Újra meglátni hogy vannak itt körülöttünk bőven örömmorzsák, csak barmok vagyunk hogy nem csipegetjük fel... Úgy gondoljuk hogy nem éri meg lehajolni érte, mert az már többe kerülne.
Hát egy nagy frászt! Fel kell venni, mert kerülhetünk olyan helyzetbe ahol nem lesz semmi.
Csak saját lélegzetünk hangjára koncentrálunk, annyi szabadságunk van..

Most hogy ezeket újra tudom, így vágok neki a terveimnek. A motorozás folytatásához.
Addig bőven itt vannak nekem a barátaim, akik mondjuk eddig is itt voltak végig.
A következő írásomat akkor teszem közzé, ha már egy egész ép gép tulajdonosa leszek újfent!
Szóval szurkoljatok a Szlovák rendőrségnek és nekem hogy hamar alkossanak valamiféle végzést:) Üdv Mindenkinek!

Y!

Helyzet jelentés: 2oo9 Elkezdődött!

Újra itt vagyok és bepótlom súlyos lemaradásom az oldalon...
Nagyon rég nem írtam. Amiért már lebaszást is kaptam:)
Na de a jó időt vártam az események végett, eljött. Vártuk még néhányunk motorjára is.
Én is farigcsálom,szépítgetem, megújítom a rettenet 750-es födi helytartóját.
Tüdője már egy szép tiszta sport tüdő. Verejtéke már vadonatúj hűtőn keresztül pirítja ,ami közelébe kerül. Szíve kapott új páncélt,amit előző gazdája elhanyagolt. A fékei is megújultak.
Új tárcsái, mint koronázási ékszerek hivalkodnak a többieknek felé. Éreztetve ki itt a főnök:)
Márkó barátom is szert tett rég áhított vágyára, egy kawára. Ő is azon fajta megszállott, aki szájátol veszi el a falatot a végcél érdekében. Kifizetődött a kanossza járás. Er-6 jával megtalálta gépi önmagát. El is kezdte magát kiteljesíteni rajta. Gyakorol ha teheti és tökéletesíti streetfight tudását rajta. Neki ez az élete, de ezzel szerintem nem monmdtam senkinek újat. A napokban sikerült megszereznie Beo barátomnak egy Husky 510 SM-et! Végre!!!!
Oly régen váratott ez már magára. Most már mindenkinek nagy gépe(is) van. Megynúlnak a hatótávolságok. A terveinket tovább szövögethetjük. Kinyíltak újabb távlatok. Szószerint.
A nap süt ránk. A gépek jelenleg makulátlanok. Egy hiányzik olykor, a benzinre való:) de amilyen mániások vagyunk ez nem lehet akadály. Bármelyikönk eladná akár a csajától valamikor kapott kütyükét is öt forintért, csak hogy jó kis 95-öst csorgathatson a tankjába. Ez biztos is.
Muszály mert ki kell használni a lehetőségeket. Ennek jó példája egy pár napja történt akció.
Dani barátommal döglöttünk a lakásban, menekülve a kinti kánikulától. Elkullogtunk a helyi Mcdoo ba benevezni egy hideg ice tea-ra. Aznap már rettenetesen rajtam volt a halythatnék. Beszélgetésünk is csak ezen téma körül forgott. Egyszer az ohajtó módú mondat kijelentőbe ment át! "Menjünk fel egerbe!" Mindent úgy hagytunk és rohantunk gépeink felé. hirtelen nem számított a rohadt nagy meleg. Van-e valami más beigért program valakinek esetleg?....
Amint lehetett indultunk is. Már majdnem elhagytuk Debredent, de megláttunk Dani tesóját Csilit. Hogyhogy nem ideadta az ő gépt Daninak A VTR SP1 1000-t. Nem is kell szerintem mondani micsoda ütőkártyát kaott az én barátom a kezébe:) A régvárt tempós utazás.....
Ez jött el most! Épp hogy kiértünk a pusztaságra én megünnepelvén a szabadságunkat elkeztem előzni cimborámat. Majd ő engem és így generáltunk egy versenyhez hasonló világot.
Majd kicsit alább hagytunk, elvégre na esznek a gépek ha nagyon megyünk... De kit érdekel! Ennek fényében 4-es tiltáson előztem rá A VTR re úgy , hogy a tiltás épp mellette teljesedjen ki.
Ezzel borzolva az idegeket. Innentől nem volt megállás! Egy kanyar, még egy... egyenes.. mindegy.. teligáz. amint egy faluba érkeztünk visszavettünk és eluraltuk a figyelmet.
Egy 1000-es V2 dörömbölése és egy sornégy 750 mélységű búgása mindenkit elámított.
Majd amint kiértünk ismét gáz:) a jóféléből. Majd ahogy gyorsúlt a tempó, hirtelen megálltunk egy kávéra, akármire. Jókat röhögtünk egymás előzéseink, élveztük azt hogy egyik pillanatban egy tea mellett száradunk a napon, amásikban két kiló felett repesztünk. Majd azon hogy ismét állunk, a világ pedig számunkra lassított felvétel lett hirtelen. Folytattuk utunkat a cél felé de az idő egyre kegyetlenebbé vált. Az út elején is hatalmas oldalszelet kaptunk, mondjuk ettől csak a veszély érzetünk növelődött. Kellemesen borzongatott. De az út vége fele komoly fellegek gyülekeztek. Egerben be is értük öket... sajnos A hangulatért kár, mely annyira önfelett volt.
Az órát leszartuk,csak hajtanunk kellett. Csak ez volt a fontos akkor nekünk. Az eső msot elvette ezt a legédesebb falatot. De hamarosan újra értemegyünk!! És istenbiza megmutatom azt az álom szakaszt is amin egyszer volt szerencsém járni! Ez lett volna a beteljesedés. De azért is meglesz!
ha legközelebb ott leszünk, egyúttal fel is nézhetünk a kékesre. Isteni nap lenne.
Hazafele útunk addig volt nyugis, míg kerekeink alatt újra szárasság nem uralkodott.
Onnantól újra vörös tartományba zavarás következett. De itt már tényleg nyugisabban, mert nagyon fogyott a benga:) minden hazafele tett kilóméterrel bennünk tudatosodott hogy igenis megérte elmenni. Az idő ellenére is. Ez volt végre valami! A garázsomhoz érve a gépeket jó gazdaként megtakaritottuk. Elvégre hatalmas örömöt szereztek nekünk. Majd még kissé kifáradva is örömmel beszéltük a napot, majd hazamentünk. Este még sikerült egy sör mellett összejönnünk egy kocsmában haverokkal. Nekik is elsusogtuk milyen is lehet egy nap ha nem
uralkodik el rajtunk a "jaj mi lesz akkor ha mittom én" hangualt és megyünk. Hátha mindenkinek elültetődik a mag az agyában, mit meg lehet élni egy délután alatt!

Y!

2oo9

2oo9.. Most megint itt egy idény eleje. Sokat tanultunk az elmúlt év bajaiból.
Nagyon sok időm és időnk volt átgondolni merre is tartson a következő évünk.
Mikor ezeket a sorokat írom éppen, most is csak a rajtot várom.
A szobámban egy vadonatúj pár gumi illatozik, keveredve a vízipipa dohány édes aromájával.
Az gumi alig várja hogy felpattanhasson, a pipa pedig segít kivárni a jó időt.
Vannak tervek rendesen. Sok átpipázott esték alatt szövögetem, szövögetjük a nyarat. De ezek nem mindig a legjobb ötlet. A spontán eseményeket várom a legjobban. Egy telefon és már indulunk is. Végre úgy néz ki, mindenünk adott a wildfree élet éléséhez. Az év első napjai óta végre birtokolhatok egy gyönyörű 750-es Gixxer-t. A nagy vágyat, a legenda sornégyest.
Egyszer lejellemzem, mit is jelent nekem ez a gép, de még túl korán van hozzá. Gyűlniük kell az élményeknek. Nem mehetek viszont a volt motorom mellett szó nélkül el. Eladtam..
Jó is meg rossz is. Hiányzik nagyon , mert minden része rám volt már formálva. Meg a tény is , hogy egy híressé érett modellem volt. Sokszor mikor az új gépet simítom, észre sem veszem hogy ez már másik. Szóval eléggé mély nyomok vannak bennem róla, azért az új érzéseket a 750-től legalább ennyire várom. Mostanságra ,szinte mindenkinek egy király gép feszül a segge alatt a csapatban. Végre jöhetnek a hódítások. Megannyi út vár ránk.. A rosszra nem is akarunk gondolni, mert akkor arra fele is visznek cselekedeteink. Ezt kőkeményen tartjuk, babonásak vagyunk. A hideg téli beszélgetésekkor kirajzolódott előttünk egy igen szép cél. Álítólag épül a Balatonring és nekünk ott kell lennünk. Mekkora élmény lehet... transzban nézni ahogy a világ motoros elittje határon vereti a gépeiket. Amik talán a legerősebb még irányítható motorok.
Azóta begyűrűzött a világválság és kissé megingott a MotoGp gondolata. Nem is kell mondanaom melyik spekuláns pénzügyi csoportnak lehet betudni a gazdaság hanyatlásást....
Nem az a elkedvtelenedős fajtából vagyunk, ezért módosítottuk a tervet. ha nem jön össze a Gp akkor már maga a Balaton mellé is nagy élmény lesz lerepülni. A legjobb barátok, nyár, az óra elhajítása, csajok, sebesség, lassan uralkodós gurulás a felkapott utcákban alakzatban.
Fújni a fülüket a szép lányoknak, vadulni, beinni és zavarni a nyugalmat, azt hiszem ebben minden benne van.... Mennünk kell kötelességünknek érezzük már teljesen. Nem senyvedhetünk tovább egy városon belül. Minden csepp benzin kárba megy szerintem ha kivetjük a horgonyt egy megyén belül. Fantasztikus lesz ahogy büntető gépeinkel végig zengjük az ismeretlen helyeket.
Na meg persze ott lesznek a mostmár kötelező nyári megjelenések!
Fellépések amiken Márkó barátom a fő atrakció, mi pedig fokozzuk a hangulatot közben. Végre megint jön Kunmadaras is. Újfent megmászhatjuk a hegyeinket, lehet még azokat is amelyeket jogtalanúl elvettek tőlünk. Gondolok itt szlovákia ormaira. De legalább ennyire fogom élvezni azokat a napokat is, mikor csak a haverokkal lemegyünk a Hajdúszoboszlói strandra lazúlni. Istenem milyen jó is az... Hideg a sör, a nap melenget. A női fürdőruhák évről évre kissebbek.
Remélem ezen sorokat olvasva adtam egy kis lökést, kitartást, türelmet azoknak, akik benne lesznek. És egy kis útmutatást azoknak, akik hajdan motoroztak. De mondjuk egy olyan balgondolat miatt, mint a abarátnő kedvéért, abbahagyták az életet. Vagy csak eladták a gépüket, mert elfogyott a motiváció. Azt mondom jobb ma egy 1100-ason leügetni a haverokkal bárhova, mint nyáron hallgatni egy alminiumszív elsuhanó üvöltését az ablak alatt.
A 45 fokban, árnyékban. Nagyon szeretném ha ez a bejegyzés egy prelüdje lenne egy bejegyzés sorozatnak, ami tanubizonyságát adja tetteinknek.

Y!

HSQN 510SM

Úgy fest a helyzet, hogy egy-két emberkének tetszik, amiket ide karcolgatok. Igaz már régen tettem közzé új bejegyzést. Tartozom is egy jellemzéssel ,ezért most végre itt van!
Először is nagy igazság!: -Mindenki olyan ,mint a motorja. Persze vannak kivételek, akik melléválasztottak vagy utánoznak. De létezik az ösztönös vonzódás gép és ember között. Amit már lehet érezni az első látásra. Kis motoros csapatunkban is így van ez. Mindenki olyat választott, mint amilyen maga. És az állapot is nagyjából igaz. Szívesen jellemeznék mindenkit de lehet nem tetszene, sértene. Van azonban két Husquarnás banditánk, amik azért megérnek egy pár szót!
Mikor először láttam HSQN 510SM-et, jóformán akkor láttam testközelből elsőnek Supermoto-t.
Nem is tudtam mit várjak tőle. Hallottam speed gépeket megszégyenítő kanyarodásaikról, agresszív modorukról, abszolút funkcionalista konstrukcióikról. idegennek éreztem őket. Foggalamam nem volt hogy lehet velük boldogúlni. De eljött a perc és kipróbáltam az 510-est.
Annyira tapogatózva kezdtem el az első kört, hogy az már égőnek számított. Hallottam az intelmeket: -Ne húz sokat mert hanyadt vág! -Huzz azért neki rendesen, mert lefullad! -Ez nem sor négyes, másképpen reagál mindenre! Ilyen és ehez hasonló tanácsokkal elég félelmetes volt az első kör. Hallani lehetett, ahogy a fém alattam dolgozik. Egyből megmutatva mit akar és hogy hol hibázom vezetése közben. Ha valaki gyenge jellem vagy csak Vespája volt felejtse el ezt a gépet. Felül emelkedik az ember akaratán. Elemi kényszerekkel lehet csak kezelni. Olyasmi mint egy betörés előtti vadló. Ha emberi hasonlatra vágyunk, akkor egy ex-sittesre emlékeztet aki próbaidőn van. De lehet sejteni, elfog követni valami majrét. Ráadásúl látványosan hangzatosan fog balhézni.A felügyelőtisztje parancsolgatásitól pedig herótot kap. Csak elbújni nem fog tudni hangja miatt, na meg persze jó kiállású kinézete miatt. Meg amúgy sem az az elbújós tipus:) De hogy ne térjek el a tárgytól, vezetése nagyon új élmény volt. Külön említeném a gáz és fék élményét és külön a manőverezési képességet. Hihetetlen milyen mélynek érzett fordulóban is stabil. Hídra felvezető íven (én hátúl űlve) azt éreztem elszálunk, de még csak meg sem ingott tempónál. Mindene vaskos és semmi felesleg, ez egy kigyúrt ex-sittes. Nincs semmi felesleges rajta, mindenének van köze a másikhoz. Ha ennyi egyéniség nem lenne elég egy gépben, akkor még ott van az indításai ceremónia. Hidegindítózás és egyáltalán az indítózás jellegzetes hangja. Első szenbetűnő dolog amit megláttam rajta a drabális fékek voltak, amik a legjobb minőségű olasz beszállító terméke. Sokat vártam tőlük, és hozták is a hatást. Legalább olyan durva volt a fékhatás, mint a kigyorsítás. Hatalmas "TZZZZZ" hang és a velejáró belszervi előre tolódás. Egy igaz funbike valójában ez a gép, csak meg kell adni a tiszteletet neki. És éreztetni kell vele ki is a főnök. Próba köröm alatt miután kezdtem ismerkedni a műszerrel, a félszség nagy széles vigyorrá kerekedett.
Olykor azért figyelmeztetett a gép fejrázásával: "vigyázz haver, már nem te irányítasz!"
Bőven van benne Wildfree!

Y!

Majrés nap? Az nem kifejezés...

Az egész egy gyengélkedő akksitól indult. Az az erőtlen indító motor hang, amit már nem bírtam hallgatni. Ezért elővettem anya biciklijét, mely igen férfias női vázon alapszik, színösszeállítása nem kevésbé kőkemény. Elől a kis kosárka , hátul csomagtartó. Szóval nem egy heteró holmi.
Próbálkozásaim voltak rá, hogy férfiasabbá tegyem egy két GSX-R matricával, NGK gyertya logóval, de mint hiába. Irány az akksi bolt. Megvettem a nem olcsó kis tápforrást, ugyebár a gyereknek mindent megad a szülő. Másnap...
Az akksi készen áll a beszerelésre, fel van töltve. Hurrá! Szerelés befelé, mert milyen jó indok is lesz a motorozásra egy kis rátöltés a hidegben. Az idő szép, a nap aranyszínű. Hívogat az elkerülő szédítő egyenese. A gép pörcre indul és hallani hangján, a kedve is jobb lett. Lassú ereszkedés a benzinkútig fújatni a kerekekbe. Meglepően jó idő van még mindig pedig nemsokára le megy a nap. Kész minden, gó! Csípőre tett kézzel , méltóságosan uralok kifele a legendás M35 fele. De az aszfalt rettentő rossz, fel van marva kilométereken át. Vezeti a kerekeimet , a hatvanas táblánál hatvannal menni életveszély. Mindegy. Nem tarthat olyan sokáig, már látom a végét olyan száz méterre. Feltűnik ekkor két motoros szemben, szinte egymás mögött.
Kiteszem nekik a kezem messziről. A szokásos üdvözlés elmaradhatatlan, majd bámulás előre. Egymás mellé érve pont az útjavítás határán, egyszer csak az első srác lassít, társa pedig mögötte teljes lendülettel telibe trafálja! Csatt! Balra nézek és közvetlen mellettem egy CBR-900 emelkedik a levegőbe, majd kettőnk között egy másik 900-as, oldalán szörfözve csapódik be ,mint egy meteor. Elsőre nem is hittem el, de hamar leesett a motoros baleset oly sokat videókban látott jelenete. Roppanó idomdarabok és rodeozó emberek..
Gyorsan kiálltam a forgalomból és rohantam a srácokhoz vissza. Nagy megnyugvásomra mind ketten jól voltak. Kisebb nagyobb zúzódásokkal. Két nagyon jó barátot láttam akik most talán egy más kontextusból is barátok lettek. Olyan ilyenkor az ember arckifejezése, mintha a saját szülinapi meglepi partjára esett volna be. Kissé groteszk. Letoltuk a két dagadt acélhalat az útról. A jó magyar mentalitás szerint az ott elhaladók szájukat kitátván bambáztak. Istenem de undorítóak ilyenkor az emberek. Segíteni egyik sem állt volna meg de a látvány tetszik nekik.
Miután a srácok sorsa kezdett egyenesbe jönni, magukra hagytam őket. Segítséget már nem lehetett nekik adni, inkább csak próbálták felfogni mi is van velük. Tovább álltam az M35 felé, ,ami már nem volt olyan hívogató. De azért, mégis mentem felé. Nagyon vegyes gondolatok zünnyögtek fejemben. De erre most nincs idő, motorozás van! Felhajtottam "az útra" és rövid gondolkodás után úgy döntöttem, csak elengedem a gépet. Lehet nem a legbölcsebb volt. De a félelmekkel szembe kell nézni. Oda vissza végig hegedültem a a gépet kétszer is. Majd jött az ilyenkor már már tradicionális tankolás. Ugyanis ilyenkor a gép fogyasztása felér egy anyahajóéval. Gondoltam visszanézek a srácokhoz, még ott volt az elől motorozó. Ekkorra már a rend őreivel volt adat egyeztetés.....
Sok mindent nem tudtam volna tenni csak számat tátani ,ezért elköszöntem.
Hazaérve már jobban volt idő átgondolni mindent. Elmondjam valakinek vagy ne? A családomnak? A kedvesemnek? A barátaimnak? Stresszeljem őket ezzel? Hiszen szeretnek, féltenek. Végül megfelelőnek érzett pillanatokban elcsöpögtetem a mondatokat. Így könnyebb nekem is.

A sors iróniája , aznap este egy fergeteges meglepetés bulit rendeztünk Gyuri barátunknak.
Egy motoros barátom ő, aki ugyanúgy számol azzal a lehetőséggel hogy baleset érheti. Mint majd mindenki az nap este ott. Ugyanis csapat buli volt. Senkinek nem kívánom a bajt, remélem soha nem kell ilyenről írnom.
A buli fergeteges volt egy arab hangulatú klubban. A célszemélyt saját szalag tűző vacsorájáról rángattuk el. Felkaptuk a puccos étterem asztalától szó szerint. Miközben általunk oly kedvelt köz megbotránkozást okoztunk. Gyuri szemét bekötöttük, és a városban a ötszáz méteres utat mi a megtévesztés kedvéért két kilométeresre növeltük. Kiabáltunk, bolondoztunk, egyszóval wildfree! Lecipeltük a klubba, ahol már vagy harmincöt ember várta csendben egy sötét teremben. A meglepetés tökéletes volt. Mindenki aki fontosnak érezte hogy ott legyen ott is volt. Innentől kezdve a buli önálló életre kelt. Volt minden szokás szerint. Kacagás, botrány, vadulás. Na és a legfontosabb bombonok az élet desszertjei közül, a barátok.
Akik elfeledtetik egy látványos baleset képeit is.

Y!