2oo9 vége...

Nagy levegő vétel után kopogok újra ide sorokat. Sok volt az esemény, mégis üresnek tátongnak a gondolatok. Ennek több oka is van. Először is mert borzasztóan feledékeny vagyok:)
Másodszor mert történt velem egy baleset is. Ettől minden motoros tart és próbál felkészülni rá. Persze nem lehet, de mégis csináljuk tovább a motorsportot a félelmetes tény tudatában. Ez van ilyen hülyék vagyunk, nem hátrálunk! Minden csak az idő kérdése, hogy mikor állnak megint össze a tényezők. Az ember, a vasa és az rászentelt idő.
A folytatás nem kérdéses.

Történt ugyanis hogy egy fantasztikus úton jártam többed magammal. Országhatárokat nem figyelembe véve. Saját magunkra hallgatva mentünk utunkon, saját kényünk kedve szerint.
Fantasztikus helyeket találtunk és helyzeteket éltünk át. Többet tanultam 3 nap alatt a technikákról mint idáig összesen eddig. Magamat is teljesen új szemszögből láttam. Éreztem magamat fejlődni. Mondhatni saját magam mögött ültem vezetés közben. ..és ezt érezni nagyon jó volt..
Végre azt tettem, amire késztetést érzek magamban! Semmiféle kompromisszum nem volt.
Saját eszem és tudásom döntötte el meddig és hogyan megyek el. Pénz(kivételesen) nem számított, ahol megéheztünk ott ettünk-ittunk és a gépeinket is bőven itattuk a jóféle benzinnel.
Maga volt a "Valhalla". Egy utópisztikus világot éltünk, éltem meg. Motorvilág volt... Csak erről szólt minden. Szlovákia és Lengyelország volt "világunk" tere. Keserédes érzés vett sokszor bennem erőt ha arra gondoltam ez a "Miénk volt!" Olyan hegyek és völgyek vezettek meg minket ,olyan színekkel hogy még álltunkban is szédültünk. Szédültünk azon ,hogy valami ilyen is lehet. Minden ami addig motorozás néven volt bennem, erősen átértékelődött. Összezsugorodott egy tűfej méretére.
Idáig sem kevés eseményt éltem át úgy érzem, de ne is hasonlítsuk össze azzal, mikor leér kanyarban a csizmakoptató egy olyan szakaszon, ahol csak kanyar van. Sejthettem volna már az elején hogy ez ilyen jó lesz, mer a srácok türelmetlenül várták az indulást és már a túra alatt is fáradhatatlanul mentek minden nap. Szóval fiúk bőven "átjött a feeling":)

De ahogyan szokott lenni, mindig borul valami, mikor már jó lenne.
Sajnos történt egy baleset, amiben hirtelen benne találtam magamat....
A részleteket nem ragoznám, mert ez most is folyó ügy, na meg nem sokat segítene a történteken.
A vagdalkozás amúgy sem elemem.
Lényeg az hogy tiszta lelkiismerettel írom soraimat és mindenki egyben is van.
A gépekről ez nem mondható el, de akárhány balesetet átélt kollégával beszéltem, mind ugyan arra vezették agyamat. "A lényeg hogy élsz." a többit meg meg lehet oldani. Csak idő kell.
Sok mindenem kárba ment sajnos részemről de két kincsem nem.
A két legfontosabb: -Az egészségem és a" vágyam, vonzalmam, elhivatottságom."
Bármelyik elvesztése életem legnagyobb kudarca lett volna.

A gép...
Ez a motor maga a megtestesült ZEN! Minden tud és hozzáteszi, amit egy elvileg élettelen géptől nem is várnál. Ő az én másik felem és én az ő egy nagy darabja. Ilyen mélyen sikerült elmélyíteni a viszonyunkat vele. Ha újra nyílik a lehetőség, nem fogok habozni ez marad az örök motorom.
Hatalmas út végeredménye ő nálam. Rengeteg munka eredménye és mai napig úgy simítom mintha érezné ha hozzáérek. Sokszor van hogy úgy érzem a régi 6kilós gépem szellemisége is benne fészkelne kicsit megizmosítva pár évvel fiatalabban. Arról a sok közösen átélt kalandról meg nem is beszélve.... Még így rengeteg sérüléssel is magasztos és tiszteletet parancsoló!
Vár rám és én ő rá, de a bürokrácia még kettőnk között áll. Ismét az idő tényező jön elő...
Az idő a pokolban is úr, egyszerűen nem lehet mit tenni.

Viszont vannak előnyei is egy ilyen történetnek. Nagy közhely de felismertem az a élethelyzetet mikor kiderül ki is a barát. Ennek fényében terelem továbbiakban az életemet az is biztos. Hatalmas köszönettel tartozom Bátyámnak mert ott volt ahol én a bajban. Hogy úgy alakította az életét hogy nekem legyen a legjobb dolgom, pedig bőven lett volna mit tennie...
Most a reménykedés és a várás időszaka vár rám. De nem az elkeseredett fajta. biztos vagyok benne hogy csak idő kérdése és hamarosan újra 750 fog feszülni alattam. Végig büntetjük az összes halandót amerre járunk megjelenésünkkel:)
Másik furán előnyös vonzata a balesetnek, hogy meglát az ember a kis értékeket újra.
Olyanokat, amiket már rég elfelejtettnek, eltűntnek hitt.
Örülni egy 10perc fájdalom nélküli alvásnak, a Magyar szónak, egy kiflinek pohár vízzel, az otthoni levegő illatának, egy vérmentes vizeletnek:S (vese)
Újra meglátni hogy vannak itt körülöttünk bőven örömmorzsák, csak barmok vagyunk hogy nem csipegetjük fel... Úgy gondoljuk hogy nem éri meg lehajolni érte, mert az már többe kerülne.
Hát egy nagy frászt! Fel kell venni, mert kerülhetünk olyan helyzetbe ahol nem lesz semmi.
Csak saját lélegzetünk hangjára koncentrálunk, annyi szabadságunk van..

Most hogy ezeket újra tudom, így vágok neki a terveimnek. A motorozás folytatásához.
Addig bőven itt vannak nekem a barátaim, akik mondjuk eddig is itt voltak végig.
A következő írásomat akkor teszem közzé, ha már egy egész ép gép tulajdonosa leszek újfent!
Szóval szurkoljatok a Szlovák rendőrségnek és nekem hogy hamar alkossanak valamiféle végzést:) Üdv Mindenkinek!

Y!

Helyzet jelentés: 2oo9 Elkezdődött!

Újra itt vagyok és bepótlom súlyos lemaradásom az oldalon...
Nagyon rég nem írtam. Amiért már lebaszást is kaptam:)
Na de a jó időt vártam az események végett, eljött. Vártuk még néhányunk motorjára is.
Én is farigcsálom,szépítgetem, megújítom a rettenet 750-es födi helytartóját.
Tüdője már egy szép tiszta sport tüdő. Verejtéke már vadonatúj hűtőn keresztül pirítja ,ami közelébe kerül. Szíve kapott új páncélt,amit előző gazdája elhanyagolt. A fékei is megújultak.
Új tárcsái, mint koronázási ékszerek hivalkodnak a többieknek felé. Éreztetve ki itt a főnök:)
Márkó barátom is szert tett rég áhított vágyára, egy kawára. Ő is azon fajta megszállott, aki szájátol veszi el a falatot a végcél érdekében. Kifizetődött a kanossza járás. Er-6 jával megtalálta gépi önmagát. El is kezdte magát kiteljesíteni rajta. Gyakorol ha teheti és tökéletesíti streetfight tudását rajta. Neki ez az élete, de ezzel szerintem nem monmdtam senkinek újat. A napokban sikerült megszereznie Beo barátomnak egy Husky 510 SM-et! Végre!!!!
Oly régen váratott ez már magára. Most már mindenkinek nagy gépe(is) van. Megynúlnak a hatótávolságok. A terveinket tovább szövögethetjük. Kinyíltak újabb távlatok. Szószerint.
A nap süt ránk. A gépek jelenleg makulátlanok. Egy hiányzik olykor, a benzinre való:) de amilyen mániások vagyunk ez nem lehet akadály. Bármelyikönk eladná akár a csajától valamikor kapott kütyükét is öt forintért, csak hogy jó kis 95-öst csorgathatson a tankjába. Ez biztos is.
Muszály mert ki kell használni a lehetőségeket. Ennek jó példája egy pár napja történt akció.
Dani barátommal döglöttünk a lakásban, menekülve a kinti kánikulától. Elkullogtunk a helyi Mcdoo ba benevezni egy hideg ice tea-ra. Aznap már rettenetesen rajtam volt a halythatnék. Beszélgetésünk is csak ezen téma körül forgott. Egyszer az ohajtó módú mondat kijelentőbe ment át! "Menjünk fel egerbe!" Mindent úgy hagytunk és rohantunk gépeink felé. hirtelen nem számított a rohadt nagy meleg. Van-e valami más beigért program valakinek esetleg?....
Amint lehetett indultunk is. Már majdnem elhagytuk Debredent, de megláttunk Dani tesóját Csilit. Hogyhogy nem ideadta az ő gépt Daninak A VTR SP1 1000-t. Nem is kell szerintem mondani micsoda ütőkártyát kaott az én barátom a kezébe:) A régvárt tempós utazás.....
Ez jött el most! Épp hogy kiértünk a pusztaságra én megünnepelvén a szabadságunkat elkeztem előzni cimborámat. Majd ő engem és így generáltunk egy versenyhez hasonló világot.
Majd kicsit alább hagytunk, elvégre na esznek a gépek ha nagyon megyünk... De kit érdekel! Ennek fényében 4-es tiltáson előztem rá A VTR re úgy , hogy a tiltás épp mellette teljesedjen ki.
Ezzel borzolva az idegeket. Innentől nem volt megállás! Egy kanyar, még egy... egyenes.. mindegy.. teligáz. amint egy faluba érkeztünk visszavettünk és eluraltuk a figyelmet.
Egy 1000-es V2 dörömbölése és egy sornégy 750 mélységű búgása mindenkit elámított.
Majd amint kiértünk ismét gáz:) a jóféléből. Majd ahogy gyorsúlt a tempó, hirtelen megálltunk egy kávéra, akármire. Jókat röhögtünk egymás előzéseink, élveztük azt hogy egyik pillanatban egy tea mellett száradunk a napon, amásikban két kiló felett repesztünk. Majd azon hogy ismét állunk, a világ pedig számunkra lassított felvétel lett hirtelen. Folytattuk utunkat a cél felé de az idő egyre kegyetlenebbé vált. Az út elején is hatalmas oldalszelet kaptunk, mondjuk ettől csak a veszély érzetünk növelődött. Kellemesen borzongatott. De az út vége fele komoly fellegek gyülekeztek. Egerben be is értük öket... sajnos A hangulatért kár, mely annyira önfelett volt.
Az órát leszartuk,csak hajtanunk kellett. Csak ez volt a fontos akkor nekünk. Az eső msot elvette ezt a legédesebb falatot. De hamarosan újra értemegyünk!! És istenbiza megmutatom azt az álom szakaszt is amin egyszer volt szerencsém járni! Ez lett volna a beteljesedés. De azért is meglesz!
ha legközelebb ott leszünk, egyúttal fel is nézhetünk a kékesre. Isteni nap lenne.
Hazafele útunk addig volt nyugis, míg kerekeink alatt újra szárasság nem uralkodott.
Onnantól újra vörös tartományba zavarás következett. De itt már tényleg nyugisabban, mert nagyon fogyott a benga:) minden hazafele tett kilóméterrel bennünk tudatosodott hogy igenis megérte elmenni. Az idő ellenére is. Ez volt végre valami! A garázsomhoz érve a gépeket jó gazdaként megtakaritottuk. Elvégre hatalmas örömöt szereztek nekünk. Majd még kissé kifáradva is örömmel beszéltük a napot, majd hazamentünk. Este még sikerült egy sör mellett összejönnünk egy kocsmában haverokkal. Nekik is elsusogtuk milyen is lehet egy nap ha nem
uralkodik el rajtunk a "jaj mi lesz akkor ha mittom én" hangualt és megyünk. Hátha mindenkinek elültetődik a mag az agyában, mit meg lehet élni egy délután alatt!

Y!

2oo9

2oo9.. Most megint itt egy idény eleje. Sokat tanultunk az elmúlt év bajaiból.
Nagyon sok időm és időnk volt átgondolni merre is tartson a következő évünk.
Mikor ezeket a sorokat írom éppen, most is csak a rajtot várom.
A szobámban egy vadonatúj pár gumi illatozik, keveredve a vízipipa dohány édes aromájával.
Az gumi alig várja hogy felpattanhasson, a pipa pedig segít kivárni a jó időt.
Vannak tervek rendesen. Sok átpipázott esték alatt szövögetem, szövögetjük a nyarat. De ezek nem mindig a legjobb ötlet. A spontán eseményeket várom a legjobban. Egy telefon és már indulunk is. Végre úgy néz ki, mindenünk adott a wildfree élet éléséhez. Az év első napjai óta végre birtokolhatok egy gyönyörű 750-es Gixxer-t. A nagy vágyat, a legenda sornégyest.
Egyszer lejellemzem, mit is jelent nekem ez a gép, de még túl korán van hozzá. Gyűlniük kell az élményeknek. Nem mehetek viszont a volt motorom mellett szó nélkül el. Eladtam..
Jó is meg rossz is. Hiányzik nagyon , mert minden része rám volt már formálva. Meg a tény is , hogy egy híressé érett modellem volt. Sokszor mikor az új gépet simítom, észre sem veszem hogy ez már másik. Szóval eléggé mély nyomok vannak bennem róla, azért az új érzéseket a 750-től legalább ennyire várom. Mostanságra ,szinte mindenkinek egy király gép feszül a segge alatt a csapatban. Végre jöhetnek a hódítások. Megannyi út vár ránk.. A rosszra nem is akarunk gondolni, mert akkor arra fele is visznek cselekedeteink. Ezt kőkeményen tartjuk, babonásak vagyunk. A hideg téli beszélgetésekkor kirajzolódott előttünk egy igen szép cél. Álítólag épül a Balatonring és nekünk ott kell lennünk. Mekkora élmény lehet... transzban nézni ahogy a világ motoros elittje határon vereti a gépeiket. Amik talán a legerősebb még irányítható motorok.
Azóta begyűrűzött a világválság és kissé megingott a MotoGp gondolata. Nem is kell mondanaom melyik spekuláns pénzügyi csoportnak lehet betudni a gazdaság hanyatlásást....
Nem az a elkedvtelenedős fajtából vagyunk, ezért módosítottuk a tervet. ha nem jön össze a Gp akkor már maga a Balaton mellé is nagy élmény lesz lerepülni. A legjobb barátok, nyár, az óra elhajítása, csajok, sebesség, lassan uralkodós gurulás a felkapott utcákban alakzatban.
Fújni a fülüket a szép lányoknak, vadulni, beinni és zavarni a nyugalmat, azt hiszem ebben minden benne van.... Mennünk kell kötelességünknek érezzük már teljesen. Nem senyvedhetünk tovább egy városon belül. Minden csepp benzin kárba megy szerintem ha kivetjük a horgonyt egy megyén belül. Fantasztikus lesz ahogy büntető gépeinkel végig zengjük az ismeretlen helyeket.
Na meg persze ott lesznek a mostmár kötelező nyári megjelenések!
Fellépések amiken Márkó barátom a fő atrakció, mi pedig fokozzuk a hangulatot közben. Végre megint jön Kunmadaras is. Újfent megmászhatjuk a hegyeinket, lehet még azokat is amelyeket jogtalanúl elvettek tőlünk. Gondolok itt szlovákia ormaira. De legalább ennyire fogom élvezni azokat a napokat is, mikor csak a haverokkal lemegyünk a Hajdúszoboszlói strandra lazúlni. Istenem milyen jó is az... Hideg a sör, a nap melenget. A női fürdőruhák évről évre kissebbek.
Remélem ezen sorokat olvasva adtam egy kis lökést, kitartást, türelmet azoknak, akik benne lesznek. És egy kis útmutatást azoknak, akik hajdan motoroztak. De mondjuk egy olyan balgondolat miatt, mint a abarátnő kedvéért, abbahagyták az életet. Vagy csak eladták a gépüket, mert elfogyott a motiváció. Azt mondom jobb ma egy 1100-ason leügetni a haverokkal bárhova, mint nyáron hallgatni egy alminiumszív elsuhanó üvöltését az ablak alatt.
A 45 fokban, árnyékban. Nagyon szeretném ha ez a bejegyzés egy prelüdje lenne egy bejegyzés sorozatnak, ami tanubizonyságát adja tetteinknek.

Y!

HSQN 510SM

Úgy fest a helyzet, hogy egy-két emberkének tetszik, amiket ide karcolgatok. Igaz már régen tettem közzé új bejegyzést. Tartozom is egy jellemzéssel ,ezért most végre itt van!
Először is nagy igazság!: -Mindenki olyan ,mint a motorja. Persze vannak kivételek, akik melléválasztottak vagy utánoznak. De létezik az ösztönös vonzódás gép és ember között. Amit már lehet érezni az első látásra. Kis motoros csapatunkban is így van ez. Mindenki olyat választott, mint amilyen maga. És az állapot is nagyjából igaz. Szívesen jellemeznék mindenkit de lehet nem tetszene, sértene. Van azonban két Husquarnás banditánk, amik azért megérnek egy pár szót!
Mikor először láttam HSQN 510SM-et, jóformán akkor láttam testközelből elsőnek Supermoto-t.
Nem is tudtam mit várjak tőle. Hallottam speed gépeket megszégyenítő kanyarodásaikról, agresszív modorukról, abszolút funkcionalista konstrukcióikról. idegennek éreztem őket. Foggalamam nem volt hogy lehet velük boldogúlni. De eljött a perc és kipróbáltam az 510-est.
Annyira tapogatózva kezdtem el az első kört, hogy az már égőnek számított. Hallottam az intelmeket: -Ne húz sokat mert hanyadt vág! -Huzz azért neki rendesen, mert lefullad! -Ez nem sor négyes, másképpen reagál mindenre! Ilyen és ehez hasonló tanácsokkal elég félelmetes volt az első kör. Hallani lehetett, ahogy a fém alattam dolgozik. Egyből megmutatva mit akar és hogy hol hibázom vezetése közben. Ha valaki gyenge jellem vagy csak Vespája volt felejtse el ezt a gépet. Felül emelkedik az ember akaratán. Elemi kényszerekkel lehet csak kezelni. Olyasmi mint egy betörés előtti vadló. Ha emberi hasonlatra vágyunk, akkor egy ex-sittesre emlékeztet aki próbaidőn van. De lehet sejteni, elfog követni valami majrét. Ráadásúl látványosan hangzatosan fog balhézni.A felügyelőtisztje parancsolgatásitól pedig herótot kap. Csak elbújni nem fog tudni hangja miatt, na meg persze jó kiállású kinézete miatt. Meg amúgy sem az az elbújós tipus:) De hogy ne térjek el a tárgytól, vezetése nagyon új élmény volt. Külön említeném a gáz és fék élményét és külön a manőverezési képességet. Hihetetlen milyen mélynek érzett fordulóban is stabil. Hídra felvezető íven (én hátúl űlve) azt éreztem elszálunk, de még csak meg sem ingott tempónál. Mindene vaskos és semmi felesleg, ez egy kigyúrt ex-sittes. Nincs semmi felesleges rajta, mindenének van köze a másikhoz. Ha ennyi egyéniség nem lenne elég egy gépben, akkor még ott van az indításai ceremónia. Hidegindítózás és egyáltalán az indítózás jellegzetes hangja. Első szenbetűnő dolog amit megláttam rajta a drabális fékek voltak, amik a legjobb minőségű olasz beszállító terméke. Sokat vártam tőlük, és hozták is a hatást. Legalább olyan durva volt a fékhatás, mint a kigyorsítás. Hatalmas "TZZZZZ" hang és a velejáró belszervi előre tolódás. Egy igaz funbike valójában ez a gép, csak meg kell adni a tiszteletet neki. És éreztetni kell vele ki is a főnök. Próba köröm alatt miután kezdtem ismerkedni a műszerrel, a félszség nagy széles vigyorrá kerekedett.
Olykor azért figyelmeztetett a gép fejrázásával: "vigyázz haver, már nem te irányítasz!"
Bőven van benne Wildfree!

Y!

Majrés nap? Az nem kifejezés...

Az egész egy gyengélkedő akksitól indult. Az az erőtlen indító motor hang, amit már nem bírtam hallgatni. Ezért elővettem anya biciklijét, mely igen férfias női vázon alapszik, színösszeállítása nem kevésbé kőkemény. Elől a kis kosárka , hátul csomagtartó. Szóval nem egy heteró holmi.
Próbálkozásaim voltak rá, hogy férfiasabbá tegyem egy két GSX-R matricával, NGK gyertya logóval, de mint hiába. Irány az akksi bolt. Megvettem a nem olcsó kis tápforrást, ugyebár a gyereknek mindent megad a szülő. Másnap...
Az akksi készen áll a beszerelésre, fel van töltve. Hurrá! Szerelés befelé, mert milyen jó indok is lesz a motorozásra egy kis rátöltés a hidegben. Az idő szép, a nap aranyszínű. Hívogat az elkerülő szédítő egyenese. A gép pörcre indul és hallani hangján, a kedve is jobb lett. Lassú ereszkedés a benzinkútig fújatni a kerekekbe. Meglepően jó idő van még mindig pedig nemsokára le megy a nap. Kész minden, gó! Csípőre tett kézzel , méltóságosan uralok kifele a legendás M35 fele. De az aszfalt rettentő rossz, fel van marva kilométereken át. Vezeti a kerekeimet , a hatvanas táblánál hatvannal menni életveszély. Mindegy. Nem tarthat olyan sokáig, már látom a végét olyan száz méterre. Feltűnik ekkor két motoros szemben, szinte egymás mögött.
Kiteszem nekik a kezem messziről. A szokásos üdvözlés elmaradhatatlan, majd bámulás előre. Egymás mellé érve pont az útjavítás határán, egyszer csak az első srác lassít, társa pedig mögötte teljes lendülettel telibe trafálja! Csatt! Balra nézek és közvetlen mellettem egy CBR-900 emelkedik a levegőbe, majd kettőnk között egy másik 900-as, oldalán szörfözve csapódik be ,mint egy meteor. Elsőre nem is hittem el, de hamar leesett a motoros baleset oly sokat videókban látott jelenete. Roppanó idomdarabok és rodeozó emberek..
Gyorsan kiálltam a forgalomból és rohantam a srácokhoz vissza. Nagy megnyugvásomra mind ketten jól voltak. Kisebb nagyobb zúzódásokkal. Két nagyon jó barátot láttam akik most talán egy más kontextusból is barátok lettek. Olyan ilyenkor az ember arckifejezése, mintha a saját szülinapi meglepi partjára esett volna be. Kissé groteszk. Letoltuk a két dagadt acélhalat az útról. A jó magyar mentalitás szerint az ott elhaladók szájukat kitátván bambáztak. Istenem de undorítóak ilyenkor az emberek. Segíteni egyik sem állt volna meg de a látvány tetszik nekik.
Miután a srácok sorsa kezdett egyenesbe jönni, magukra hagytam őket. Segítséget már nem lehetett nekik adni, inkább csak próbálták felfogni mi is van velük. Tovább álltam az M35 felé, ,ami már nem volt olyan hívogató. De azért, mégis mentem felé. Nagyon vegyes gondolatok zünnyögtek fejemben. De erre most nincs idő, motorozás van! Felhajtottam "az útra" és rövid gondolkodás után úgy döntöttem, csak elengedem a gépet. Lehet nem a legbölcsebb volt. De a félelmekkel szembe kell nézni. Oda vissza végig hegedültem a a gépet kétszer is. Majd jött az ilyenkor már már tradicionális tankolás. Ugyanis ilyenkor a gép fogyasztása felér egy anyahajóéval. Gondoltam visszanézek a srácokhoz, még ott volt az elől motorozó. Ekkorra már a rend őreivel volt adat egyeztetés.....
Sok mindent nem tudtam volna tenni csak számat tátani ,ezért elköszöntem.
Hazaérve már jobban volt idő átgondolni mindent. Elmondjam valakinek vagy ne? A családomnak? A kedvesemnek? A barátaimnak? Stresszeljem őket ezzel? Hiszen szeretnek, féltenek. Végül megfelelőnek érzett pillanatokban elcsöpögtetem a mondatokat. Így könnyebb nekem is.

A sors iróniája , aznap este egy fergeteges meglepetés bulit rendeztünk Gyuri barátunknak.
Egy motoros barátom ő, aki ugyanúgy számol azzal a lehetőséggel hogy baleset érheti. Mint majd mindenki az nap este ott. Ugyanis csapat buli volt. Senkinek nem kívánom a bajt, remélem soha nem kell ilyenről írnom.
A buli fergeteges volt egy arab hangulatú klubban. A célszemélyt saját szalag tűző vacsorájáról rángattuk el. Felkaptuk a puccos étterem asztalától szó szerint. Miközben általunk oly kedvelt köz megbotránkozást okoztunk. Gyuri szemét bekötöttük, és a városban a ötszáz méteres utat mi a megtévesztés kedvéért két kilométeresre növeltük. Kiabáltunk, bolondoztunk, egyszóval wildfree! Lecipeltük a klubba, ahol már vagy harmincöt ember várta csendben egy sötét teremben. A meglepetés tökéletes volt. Mindenki aki fontosnak érezte hogy ott legyen ott is volt. Innentől kezdve a buli önálló életre kelt. Volt minden szokás szerint. Kacagás, botrány, vadulás. Na és a legfontosabb bombonok az élet desszertjei közül, a barátok.
Akik elfeledtetik egy látványos baleset képeit is.

Y!

Kivételesek között is különcök.

Ezer meg egy szóban magasztaltam már a ride-olást. Az esti vagány rohamokat, hegyi kiruccanásokat. De vannak ,akik mind ezeken túltesznek. Például az az ember, aki nem talált elég jó kipufogó rendszert magának ezért épített magának. Idővel tovább ment és saját tuning eszközöket kezdett kisipari szinten gyártani. Főtengelyeket, vezérműtengelyeket, szelepeket és egyéb nyalánkságokat. Ő volt az öreg Yoshimura. Aztán kicsit több lett belőle, egy világ cég. Vagy akár említhetném azt a mukit, akiről ma olvastam. Nem talált magának megfelelő egyhengeres sportgépet, ezért épített egyet. Vett egy KTM 640 LC4 blokkot és köré épített mindent. Most pedig nagy örömmel és türelemmel tesztelgeti és finomítgatja művét. Ami már magában is királyi érzés. Kötelességem még megemlíteni azt az Ausztrál származású csoda bogarat, aki saját maga öntötte a blokkot ,dugattyút mindent!! Évekig csinálta önköltségből a motort az utolsó alátétig. Új elveket dolgozott ki, amivel verte az akkori superbike gyártó márkákat. Fogadott egy saját pilótát és nevezte a futamokon minicsapatát. És nyert. olyan újításokat talált ki ,mint amit a mai 929-es Hondán látsz. A blokk a váz szerves része. és sorolhatnám. Sajnos ez a prototípus gép egy versenyen balesetet szenvedett. Aminek oka egy kivételesen nem általa gyártott gumi alátét volt. Filléres alkatrész volt. Miután évek munkája ment füstbe, emberünk leállt a gyártással. Miközben a nagy márkák az ajtajánál kopogtattak a tervekért. A titok örökké övé maradt mert nemsokára rá elhunyt rákban. Ők teljes tudatában voltak ,mi is az a motorozás. Amit most én legkedvesebb barátaimmal Wildfreenek hívunk. A gép fogalmát már élővé tették. Megszűnt a határ tárgy és ember között. Egy idős Buddhista mester nincs ilyen szinten hite tudatában.
Persze nem mindenki van ezzel így. Undorítanak azok az emberek, akik csak ráülnek és nem bele a gépbe. Nem a géppel motoroznak, hanem rajta. Idegesítőek. Egy jólfésült Wildfree hím menetközben minden ütemre figyel. Érzi ha egy durva menet után mennyit nyúlt a lánc. Mindent érez.
És ez nagyon király érzés ha ilyenekre figyelsz, mert a géped megajándékoz. Azzal hogy megnyílik előtted és elérhetővé válik a kimaximalizálás. Azok a különcök, akik motort terveznek maguknak , mennyire tudhatják ezt? Nagyon szerintem.
Utálom a példaképeket. Szerintem semmi szükség nincs rájuk . Csak gyenge emberek tesznek maguk elé egy elérhetetlenül magas lécet.
Amit soha nem ugorhatnak meg. De a tisztelet kijár a soraimban említett embereknek bőven.
Ilyen és hasonló történetek vezettek el arra, hogy tudjam miért is választottam ezt az életet.
Kinek és minek csinálom. Ha egy haver nem tud jönni motorozni attól még nem szűnt meg minden. Inkább felteszem a hátsóüllést és osztozom az érzésben vele. Ezek a gondolatok hoznak új célt. Remélem jövőre megtapinthatjuk a Balaton-Ring aszfaltcsíkját. Felállhatunk kis hazánk 1014 méteres csúcsára még sokszor. Nem utolsó sorban pedig a spontán utak is újra előkerülnek, amik mindig a legjobbak. A legfontosabb pedig, egybenmaradni. Hogy egymásnak ott legyünk kőkemény barátoknak.

Y!

Közkívánatra.

Gyakran van úgy hogy az ember ránéz egy dologra és tudja milyen is lehet valójában.
Egy kinézet, hang, mozdulat elég és az ember örökké elkötelezheti magát egy adott témában.
Ugyanígy vannak a motorok is. Ha azt mondom motor, eszedbe jut egy kétkerekű izé. Ha azt mondom sornégyes, tovább szűkül. Ha azt mondom sportmotor egészen kis szegmensre zsugorodott minden. Persze csak egy átlag embernek. Mindenkinek egy hegyes orrú égnek álló seggű gép jut az eszébe. Még gyakrabban egy zöldsportmotor , mert az egyszerű embernek ez marad meg leghamarabb... De jó zöld! Nekem is olyan lesz... Na de semmi bajom a japán zöldség termesztő céggel a Kawával. Vissza kanyarodván a témára ,szűkíthetnénk még köbcenti és évjárat után, de ez már felesleges. Vannak egyes modellek, amik nagyon nagy hatással
voltak, vannak rám, ránk. Közkívánatra:) egy két motor jellemzését ragadom ki esetleg altípust csócsálok meg jobban. Ahogy én látom esetleg egymástól függetlenül láttuk. Kezdésnek , mert rohadt elfogult vagyok a GSX-R családból szemecskézek. Igen vérmes fajta, már csak azért is az első. Nem fogok nagy kortörténetet írni, csak pár fontos momentumot. 1985-ben született meg az első GSX-R 750 (én is 85-ös vagyok jejeje) és azóta egy kis megingással de töretlen az uralom.

Egy dinasztia.

Számomra az egyik nagy gép az 1100-as Gixxer. Ez egy igazi Dinoszaurusz gép. Mindene nagy és nehéz. Szervei még nem teljesen kifejlettek, az evolúció útja számára még nem tisztázott. A sors ekkor még olaj hűtőt adott neki. Ami közös a motor kenéséért felelős olajjal. Hat liter megy bele barátocskám. Körülbelül ennyi véred van a testedben is. Elméjét még vagy három dióda alkotja és négy gyújtótrafó . Nem tud gondolkodni , éppen tudja mi a jó és a rossz de hamar elmosódik neki az átmenet. Nem is baj , nem agyalni tervezték. Teszi amire tervezték. Tol, öl, büntet és megszégyenít. Na meg fűt ,mint egy kazán. Dörgedelmes blokkja ,kintébb ér a váznál és a tanknál is. Látni rajta ,ahogy tervezők kezei közül kicsúszott az irányítás. De ha személyesen szeretnél bizarr mivoltáról meggyőződni, less meg egyet szemből. Az akvárium méretű első lámpa mindent elmond. Vagy csak indíts be egyet.... Az első őscápák lehettek ilyen ormótlanok az ősóceánokban. Az erejét ne kérdőjelezd meg. Az érthető hogy egy mai 750-es már megeszi lóerőben, de nyomatékban a köbcenti a király. Mára már majdnem mind kihalt , üres maradt az óceán. Az a pár darab akik túléltek, néhány rendes tulajnál örök fiatalon virulnak. Rosszabb esetben már bulimotorok lettek és elpusztíthatatlanságuk miatt, örök blokk kínzásra vannak kényszerítve. Tényleg kilőhetetlenek.
Vetélytársai nincsenek. GPZ-k, CB-k csak vízhűtésre váltva tudtak levegőhöz jutni mellette. De 92-től a Gixxer is vizes lett.

Az első leszármazottak.

Miután elkezdtek a motorok egyre stílusosabbak lenni és intelligensebbek, megszületett a ma is legenda 600-as és 750-es GSX-R SRAD osztály. A Suzuki kiötölte és elsőnek alkalmazta a nagy nyomású levegőt a légszűrőházban. Megjelentek az első fordított teleszkópok, ívesebb formák, intelligensebb megoldások, elektronika. Ez a gép egy nagyon jó ötvözete a fiatalos nyomatós vad motorozásnak és a nyugodt tisztesség teljes ereszkedésnek is. Kicsit olyan nekem, mint James Bond és egy kegyetlen bérgyilkos keveréke. Mindig odateszi magát kegyetlenül, elegánsan. Hangjáról a vetélytársak csak álmodtak. Ha jól be van állítva igazi frász motor. Bármikor lever egy nyakast annak, aki becsmérli. Szereti ha jól erősen kezelik, gyenge jellemeken eluralkodik hamar. Hatalmas testén egy nagyobb ember is jól elfér. Maga a farokidomja pedig a hőskor GP gépeket idézi, ezzel ajándékozva meg minket a különlegesség érzésével. Ugyanis akinek GSX-R-je van az különleges. Mindig a "rosszfiúk" hajtották ezt a gépcsaládot. Egy motoros találkozón a Gixxer nyitotta a gumifüstöt, és állta végig az egész esti mókákat. Ahol elmegy, ott bármely ellenfél csak csendben végig várja ,míg eltűnik a horizonton.
A vetélytársak örömmel szajkózzák a népmotor fogalmat, tény van belőle sok az utakon.
De kevés olyan igazi rávaló embert látsz, aki ki is érdemli. Akin látszik hogy teljesen kihasználja a gépet. Bőrjakóján küzdelmek nyomai vannak. Pár napos borosta és egy király napszemüveg is alapértelmezett beállítás nála. Nem nyálaskodik egy Gixxeres, le is dobná a gépe magáról. Ez az életérzést hozta el az a géposztály. Teenager-eknek manapság újraélhető ez az első igazi 90'-es évekbeli superbike élet. Más gyártók ekkori modelljeit megnézvén (Honda F2, Kawasaki ZX6 illetve ZX7, Yamaha thundercat) hamar eltorzult arccal kattintunk el ezen gépek bemutató weboldalról. Ha a SRAD-ot tudod uralni, jó alapot kapsz a további Wildfree hajszolásban!

Y!

Stumm,Stumm,Stumm!

..Stumm (sztumm).. Új fogalom, amit már néhányan ismerünk. De vannak akik ,nem merik, nem tudják vagy elítélik. Maga a művelet nem túl nehéz kívülállónak. De csak a tapasztalat és a vak szerencse segíthet azon, hogy kivedd ebből a dologból is a maximumot. A lényeg , soha ne várj senkire hogy kipróbáld.De nem is uszítok senkit rá senkit. Íme.

Délután van, senki nem ért rá ,de a kézben van a kilóméter húzása. Felülés az Aluminíum-cápára. Lesz ami lesz. Jöhet az önbepörgetés, szükség lesz a gyorsabb reakció időre és a figyelemre. Az úti cél már kiválasztott hely, jól megszokott. Odafele nincs az a ellenfél ,amit nem hagynál magad mögött. Közeledik a hely, a felvezető félív előtt gondosan lelassít a gép, hogy az első fokozatban rajzolhasd az ívet. Így a leggyorsabban elereszthető az erő.
Már nincs türelem az ív végéről, nyílegyenes kilövés. Egy tilt, kettő tilt, hármas is, a négyest is hamar lenyugdíjazod. A legfontosabb az ötös mocskos végletekig való elforgatása.

Egy kicsit tekerjük vissza a képet a felvezető ív végének képéig.

Az elengedés pillanata. Buuuuuuf!!! Had szaladjon.. A szemedet a jó öreg periférikus látás mosódása emlékezteti, az erő jelen van. Hatalmas és gyors lábfej felrántás jön a kettőnek.
Gyakorlatilag alig hallatszik valami kis megingás, ha jól sikerült. Kettes fokozatban is jön még a húzás bőven, ez is hamar elfogy sajnos. Itt az éppen beletiltás emlékeztetett arra ,hogy már a hármas fokozat fogaskerekei tolnak. Piros tartomány, négy. Itt már van idő szemmel követni. a fordulatot. Ez azért király mert, tökéletesen látni az adott fordulaton való húzást. Mondanom sem kell ez a fokozat is a pirosban végzi. Ekkora a test tökéletes negatívja a tanknak, a sisak is éppen egy-két centire lóghat ki. A menetszél egy apró kis részedet is meghámozná , amit kint felejtettél esetleg. Az agyban ekkora már nagyon sok az adrenalin. A külsőben kullogó autókat egyre lassabban tudod kiszámítani, egyre veszélyesebb. De a rettegés helyett inkább arra gondolsz, hatos. Itt már csak a gép megfeszülése az uralkodó érzés és a bizalom a tervezőmérnökök tudásában. Kipörög minden amíg csak lehet, és dől az élvezet mindenfelől.
Top Speed! Hatalmas tolóhang. "Telibe isten hang." Nem kell kínozni tovább, jöhet a lassú ereszkedés . Finom visszatételekkel lehet kedveskedni. Érzi ilyenkor a gép, jól teljesített. Ideje kevésbe veszélyesebb örömök felé nézni ezek után. Vagy csak úgy ereszkedni a city-ben.

Ezt idővel egymásután többször is elköveti az ember. Valahol kell ez.
De ne felejtsük, ott lehet maradni. Bőven ott lehet maradni.


Y!

Az első aktus.

Vagy akár nevezheted máshogy is. Az első dózis, fertőzés. De ennél pozitívabb mindaz, amiről beszélek. Olyan helyről és olyan időben jött, amit természetesen meg sem gondoltál volna.
Csak előtted volt és máris tudtad, a fogalmat magadévá tetted. Na de félre a ködösítéssel.

Ott áll emberünk két cekkerrel a buszmegállóban. Nyár este van. Mindig is érezte , sokkal élvezetesebben is telhetnének ezek az esték. De hogy? Miként?
A busz természetesen nem jön még mindig. Nyakát nyújtogatja minden 27-es busznak látszó tárgy irányába. De csak etetik a teherautók.

Hang és fény a semmiből egyszerre előtte! Nemes hangú üvöltés , eget pásztázó sugár. Mi az isten lehet?!
Eddig ott lapult a sorok között alapjáraton, nem is vehette észre. Füle sem állt még rá az ilyen hangra. Most pedig kigyorsítva mindenki előtt , vezérként emelkedik el a rajból. Ő egy éjszakai motoros. Aki minden nap vásárra viszi a bőrruháját. Sohasem hagyna ki egy alkalmat sem, tudja milyen nagy az érzés ha véghez viszi tervét. A kis szatyros emberkénk, nevet és néz mint egy barom. Nem látott még ilyet. Mi a frász volt ez? Egy alakot látott, aki végre nemet mondott a mindennapoknak.
Helyesebben mindennap neki királyi. Ekkor került benne helyére a kirakós játék utolsó hatalmas űrméretű darabja. Ez lenne az ami neki kell?? Gondolja. Hogyan is volt az előbb ,mit csinált? Próbálja felfogni a történteket, pedig az egész volt vagy négy másodperc. Mégis percekig tudná részletezni magában. Megis teszi ,közben a motor hangját zümmögi magában. Ahogyan teli erőből elemelte magát a gépcsoda.

Sok idő eltelik, míg letisztulnak benne a dolgok. Még több idő míg alázatot tanul az egész eszme iránt. És szinte végtelennyi míg elkötelezi magát.

Teltek a napok,hónapok, nyár lett újra. nemsokára nyáriszünet ,de még van egy két hét odáig. Emberkénk barátja megkapta első nagymotorját. Az iskolai hangulat már alapban laza ,ami miatt alig bírnak seggükön megmaradni. Hamar meggyőzik magukat nekik joguk van kipróbálni az új szerzeményt. Már a házhoz közeledvén megnyugtatja őket a szép idő, tavaszi-nyári illatok, jól döntöttek. Megérkezés, eléjük tárul a gép. Na b@zdmeg ,ilyen is van? Minden fele az ámulat. Indítsuk be, indítsuk be! Sornégy hang dühös üvöltéssel figyelmezteti őket, itt van erő. És hamar ellened fordúl. Ettől csak jobb minden. "Jöhet egy próba kör a mikét útbaejteve?"
Mintha azt mondták volna megnyerted a lottót. Ismeretlen üléspozíció az első benyomás ,meg a kényelmetlen rohamsisak igazi sisak helyett. Mike , két ember, 170km nappal , 400ccm.
Egész úton az összes kémiai reakciót reprodukálja az agy, nem tudja mi van, annyira jó.
Ébren van még is szürrealista az érzés. Lassan vége az útnak. Pedig már kezdte megszokni a menetszél fogalmát a dőlést, a végtelennek érzett gyorsulást. Leszállás, örömtánc:) pedig két emberrel , utasként jött ekkora érzés. Aznap este semmi alvás és egy elhatározás. Erre kell mennem, ez kell. Lehet menni dolgozni, lehet kezdeni gyűjteni, ismerkedni a gépekkel.
Ez még kevés mindenhez, még három évnek kellett eltelnie egy szinthez.
Mikor tudta emberünk kinek, minek, miért csinálja amit csinál. Ekkor volt meg élete első gépe egy éve. És várja a tavaszt ,hatalmas tervekkel.

Y!

0%Wildfree 100%Balfék

Most jött el az az idő, mikor aljasan saját húsomba harapok, és motoros gúnyokat vetek sorokba.
Minden sértődés elkerülése érdekében mondom, ezek megtörtént események és élő emberek karikatúrája lesz:)
Vannak emberkék ,akik vesznek ugyan egy két kerekűt.. De komédia az egész ,amit művelnek.
Nem én találtam ki a motorozást, nem vagyok egy isten. De ezt már típusokba lehet rendezni:

Gazdag vagyok, vettem egy BMW-t:

Ez az a muksó, aki nagy valószínűséggel vállalkozó. Finoman szólva rövid idő alatt szerzett igen sok creditet. Autókája is ugyan ez a márka általában. Motorja is csak azért nem Mercedes, mert még nem lépet be a motor piacra a mernyó. Dürhő nagy vezérműláncok ékesítik karját ,nyakát aranyból. Szívesen kérkedik az űrtechnikás kezelő szervekről. Igaz ,fogalma sincs mi micsoda valójában. Döntögetni igazándiból nem is próbálta még a gépet, csak biciklizik. A szezon pedig a meteorológiai tavasztól-őszig tart.


Áll streetfigter:

A tuti recept:
Végy egy gépet,
Kedvenc videóidból ellesett gépre alakítsd át,
Iszonyatos paintbrush és kis fejidom.
Ennyi:) De se kerekezés, se endo, de még egy jóképű burnout sem hangzik fel.
Néhanapján letiltja. Ritkán veszi elő a gépet ,mert hát sokba került.
Pedig egy tökös SF gép úgy néz ki mint egy megtorpedózott anyahajó.


Csizmák a szélben, chopperek, motoros találkozók:

Rendszerint csak és kizárólag motoros találkozókra járnak.
Ügyvédek, orvosok, tanárok ők.
A neten rendelt motorjukra szeretnek a netről rendelni kiegészítőket, amitől tövig motorosabbak lesznek. A chopperes társadalom is rosszul van tőlük.
A találkozókon egymagukban gubbasztanak. De ha láttad a faterok motoron című filmet ,
tudsz mindent. Vicc kategória.


Gyorsasági,durcáskodós.

Egy friss sportgépet kell magunk elé képzelni. Mindig tiszta, igaz a láncot sohasem fújta le és az olaj is már döglött a kilométerektől. Soha nem jönne oda köszönni a társaknak, még a szokásos menetközbeni bal kezes intés is luxus. Gépe érinthetlen a halandók számára. Rendszerint pár év múlva eladják a gépüket "nem adta a feeling" indokkal.

Mindegy milyen gépem van, fél év alatt lelakom.

Ismertető jelei: olyan mint a gazdája. Semmit de semmit nem áldoz a motorra, csak hajtja.
Nem érdekli se túra, gyorsulás. Csak eszköz a gép. gyakran az autós társadalomból átjött ,nem bennszülött motoros. Teljesen érdektelen mit vezet, hamar kiégeti.


Szoci:

Ez kivételesen egy békés, jó fej kategória.
Elkötelezett a régi dolgok iránt. Még 58-ban szokás mondani....
És mondják is:) "Srácok ezek a japán gépek nem motorok"
"Na de a P20 és az etkó..." Egy ezredes gixxerért sem cserélnének le a szimókájukat.
Igazi megszállottak, ezért becsülöm őket. De a gépeiket beolvasztanám lőszernek szívem szerint. Még rendszám táblaként is újrakezdhetnék az életet akár:)


Városi vagány robogós:

Számomra az idegbaj. Irdatlan összegeket költenek tizednyi lóerők nyerésére.
Mindez a megbízhatóság és élettartam rovására természetesen.
Atom hangosak, kilométerekről hallani a jellegzetes" Gnúúúúú-gnúúúúúúúúúúúúúúúú!!!!" hangot.
Az apjuk rendszerint a "Mindegy milyen gépem van, fél év alatt lelakom." fajt képviseli.
Hiszed kedves robogós gyermekük is a romlásba taszítja a Robit küllemileg.
De még a hang nem elég és a kinézet is kevés lenne a hergelésre, stílusukkal mindenkinek felb..ák az agyát. Cikázva kis kerekeikkel a gyakorló életveszélyben mennek. Igazi eléd bevágósak még ha erőtöbletük nincs is meg. Én félek tőlük :D


Anya kicsi fia motorozik:

Ő az a kisfiú aki megvesz egy aranyos gépet amiben nincs semmi wildfree.
Nem is baj mert nem tudna egy belevaló gépet eluralni.
"Vasárnap kitolom a motorkát" -mondják magukban.
Csapnak egy kört a városban céltalan motorozás szóba se jöhet. Te világosítod fel hány hengeres a motorja és hogy lehet fújni kellene abba a kerékbe...
Soha nem válik belőlük motoros.

Aztán nem megsértődni:)
Aki magára ismert ne szomorkodjon, mindig lehet változni.
Aki meg nem ismert ,remélem jót mókázott a sorokon.

Y!

Motorozás és a nők.

Ez egy olyan kényes téma, mint a közel keleti helyzet. De nem megoldhatatlan.
Örök tanúság: Sohasem szabad fel tenni egy motorosnak azt a bizonyos kérdést...
"Válassz! Én vagy a motor?" Még bömbölni sem lesz idő, mert amint meleg az olaj.. Ciao!
Ez van, ilyenek vagyunk. Nem biztos hogy ez a leghelyesebb döntés. De ez van, hozzá kell szokni!

A különcök különcei#1: A benzintyúkok.

Habár nem szeretem ,ha egy nő motort vezet ,de van egy-két kivétel. Ők is ugyan olyan megszállottak, mint mi gyönyörű férfiak. Nekik is minden felett áll ez az életvitel. Néha megmosolyogjuk őket ahogy női mivoltukból nem tudnak kibújni ,még motoron sem. Komolyan szórakoztató:)
" ajj, most mostam ki.." - "van belőle piros is?"
De minden szekálást félretéve, azért elismerjük őket is ,mint motoros társak, hiszen mi vagyunk ezen siralmas ország legösszetartóbb közössége.
Hány autós áll meg segíteni egy balesetnél? Nem hogy egy lerobbanásnál..
Egy átlag motoros először is köszön és segítséget ad ha kell út szélén álló társának.
Még ha csak egy cigire is állt meg. De ez egy más téma.

Benzintyúk#2

Ők az ártalmatlanabbak:) Számukra egy hátsó ülőhelyig terjed a szerepük.
És valljuk be isteni érzés ahogy egy igazi szép telt szív alakú seggecske mosolyog a leelőzöttjeinkre. Főként azért is ,mert mindenki tisztában vele, te elrendezted már tuti:)
Ez is Wildfree, de nem olyan teljes mintha amikor plusz idom van fent.
Csak a saját felelősségedre mehetsz ,saját életedet kockáztatva.
Nincs "álljunk már meg" ,nincs"mért megyünk ennyivel és miért erre"
Ja és aljasabban is húz a gép!

Az a szomorú tesszük(teszem) itt a mácsóment, mégis kell az amoroso.

Y!

Egy jó karikázás története.

Azt mondják ha valamibe belekezdesz, nagyon fontosak az előzmények.

Egy nyári reggel, hét óra van. Ébredés egy hölgy mellett. Este még esett ,de a reluxa ívei között a nap melegít át. Kicsit még érzed az előző este Pars klubban eltöltött vízipipa illatát ruhádon.

Nem tudni hogy a hölggyel vívott esti kalandnak köszönhetően ,de teljesen kipihent vagy.

Első kötelesség gondolatod: -surranj ki úgy hogy, fel ne kelsd de még hints neki egy két kedvességet. Ez a nap más mint a többi, hangzik a fejben ez a közhely. Irány a Mátra és minden feltétel adott. Még rohanni sem kell előtte sehova ez a nap csak erről szól. Se munka ,semmi nem tart vissza. A beöltözési és melegítési rituálén átesve a jó öreg már említett "őrangyalhoz" való fohász következik. Csak ma is legyen velem. Délelőtt tíz óra, Liget tér, gyülekező hely. Ez az utolsó eset, hogy fontos volt az idő aznap. Egyesek késve de megérkeztek, még mindig isteni az idő és hiba nélküli a hangulat. Végre elindulunk, Márkó ,Dani, Tejes, Beo haverjainkra gondolunk. Milyen jó lenne ha ők is jöttek volna velünk. Úton vagyunk , az alföld a várt unalmat hozta. Lui cimborámmal egymásra előzgetésekkel és MotoGP kiülésekkel szórakoztatjuk magunkat egy alig kanyarodó úton is. Kell a vicc, mert tényleg dög unalom van. A GSXR esek vadul rányitják a gázt , és a három vezér Suzukiból mikor ki vezeti a csapatot. Lui-t mit érdekli a mell döngetés . Ő inkább lábbal kormányozva Hondáját, hátradőlve húzatja magát a fasorok mellett. Miközben olyan fejet vág, mint aki Kuba partjainál napozna.

Feltűnik az első hegynek látszó tárgy, mindenkinek lederesedik a cici bimbója az izgalomtól.

A táblán kiírás: Eger. Előjátéknak egy nagyon izgalmas bevezető szakasz lep meg minket. Három-három sáv hatalmas emelkedőkkel-lejtőkkel, dőlésekkel és izgalmas tempókkal.

Kivételesen szép éjszakai pillangók integetnek az út széléről ,nem feltétlen a két szép szemünkért. Még ez is király ilyenkor. Egymásnak átüvöltve megbeszéljük az útvonalat, csak hogy meg ne kelljen állni. Teljesen leforráz minket az inger robbanás. A táj: -az ég kék , fű zöld, a fák mint megannyi karfiol halom, borítja a hegyeket. Az út remek és tanít minden centin. Gépeinket végre arra használjuk amire megálmodták Hamamatsu-ban. Mindenki érzi is ezt, újraszületni érzi segge alatt a "gépsárkányát". Az agynak egy dolga van most ,átélni az eseményeket. Figyelem nem lankadhat, már az elme átállt. Minden rezdülés számít a következő kanyar szuper bevétele kedvéért. Egy átlag ember figyelme húsz percig a legaktívabb, negyvenöt perc után pedig érdektelenné válik. Ez itt most nem jöhet elő! Lehet fárasztó de megéri. Vonatozunk felfele az utakon a cél fele. Az a vicces az egészben ,hogy cél nélkül is ugyan így élvezetünk volna mindent. Végre egy kis szünet, tankolás. A cél felől érkezők figyelmeztetnek, "ezekkel a seggrakétákkal ne menjetek arra". Kő omlások voltak az előző esti eső miatt. Az eső Eger fele akkoriban állt el. A felhő előttünk menve tartott velünk egy irányba. Az aszfalt vizes volt azért, de már sütött a nap. Még óvatosabbnak kellett lenni. Még több koncentrálás... Visszafordultunk,kajáltunk egy első osztályú pizzériában, kacérkodtunk a pincér csajokkal ahogyan azt kell, majd új célt tűztünk ki. Kékestető. Alföldi betyárok lévén már hallottunk legendákat micsoda ívek vannak arra fele. Kicsit majréztunk is. Viszont van olyan érzés, mikor nem kerülheted el a sorsod. mindenki kicsit kellemesen borzongva hajtja a vasát. Én zártam a sort. Egy helybeli MZ-s papi zöldséges rekesszel felvértezve trónolt roppant gépezetén, egy kapu aljban. Mi slamposan elsuhantunk előtte, ő pedig utánunk vetette magát, mintha csak ilyen sihederekre vadászna. Aggasztó volt tükrömben a látvány. Az öreg Capirossi fenyegette becsületemet kanyarban. Megelőzött:) Majd én vissza és ez így ment ,míg meg nem elégeltem és piano-ból nagyobb ritmusra nem váltottam.

Az ívek eszményiek, mint ahogyan a hangulat is. Igyekszünk mindent kihozni magunkból, úgy mint gépeinkből. Teljesen átértékelődik minden. Gép is ,tudás is. Jellem is!

Ahogy palléroznak az ívek, el el kapjuk az ideális láthatatlan vonalakat. Kevés olyan élvezetes dolgot tudnék mondani,mint mikor a gép dől. Sebességi fokozat pont jó, a gázt csak tartani kell a kanyar közepéig majd Búúúúúúf!Tűz ki! A szint egyre emelkedett minden kanyarral. A táblák teljes figyelmeztetési jel záport ontanak ránk. Joggal, hatalmas visszafordítok következtek becsapós meglepetésekkel. Történt is egy kis csiszi-csuszi egyikünknek, ami még jobban sokkolt minket az eddigi élmények után. Hála istennek csak kisebb kitérőcske volt ez. Egyáltalán nem vette el a harci kedvünket, amin én kicsit meg is lepődtem. Nem semmi hozzáállás volt. Felhangzott akkor megint: -Kékestető! Folytattuk is a vonatozást a már már görcsbe gubancolódó kanyargókon. Suhanunk át a kis patinás falukon. Mintha Svájcban motoroznánk. Parádsasváron elidőzünk egy pár cigi erejéig és némi folyadékpótlás végett.

Nem győzünk betelni a látvánnyal. Egy hatalmas visszafordítóval szemben ülünk ,egy hangulatos vendéglőben, háttérben egy igazi kastéllyal, gyönyörű tájjal. A profik olyan kanyarokat mutatnak be ami ezen szépségeket is felülmúlta. Igazi gép ritkaságokat láttunk igazán jól használva. Csepp-csepp. A felhő visszafordult... pont mikor indulni akartunk a már lőtávolban lévő Kékesre. Megint előjött a jó szellemiség és nem álltunk tovább. Ha esik hát essen. A fák megvédtek minket a víz nagy részétől és be is értünk egy motoros csapatot. Ami inkább egy mozgó motoros találkozó volt. Előzékenyen elengedtek minket előre hatalmas udvariassággal. Mint arrafelé mindenki. A motoros társak ki tudja merre tartottak de mi lefordultunk egy idő után. Olyan sötét fás út vezetett fel a csúcsig ,ahol távolságival kellett mennünk. Szinte estének tűnt. Az úton víz átfolyások és morzsolódott kavics. Fák és fák végtelen számra. Törzseik között hatalmas panorámával. Kis falvak, városok szinte alaktalan foltnak zsugorodtak szememben. Elmondhatatlan érzés. A barátaiddal, motoroddal mit imádsz, fent vagy hazád tetején. Futamgyőzteskekkéntt éreztük magunkat. Leparkoltunk. Úgy éreztem rosszul vagyok a magasságtól de nem azért éreztem szédülést. Egyszerűen becsapott az ég és a terep tárgyak. Ahhoz viszonyítottam a vízszintest és még is húzott valamerre lábam. Igazándiból egy lejtőn álltunk meg de ez fel sem tűnt:)

Fent a Kékesen a már említett felhő telepedett meg, ezzel misztikus hangulatot teremtve. Jó érzés sétálgatni egy halom víz gőzben, ami hideg. Következtek kötelező jelleggel a fotók. Egy trafikos bácsi felajánlotta nagy hévvel: "-ő csinál rólunk képet ,csak álljunk össze a magasság jelző kő elé!" Szegénykém napi harcban állt az alkohol rögös démonával:) A képek is tükrözték ezt, mind elmosódott volt. De a szándék a fontos. Elidőztünk egy darabot még a hegytetőn, Misi eltaknyolt fotózás közben:).. kiélveztük a pillanatot a csúcson és továbbálltunk.

A lefele út kíméletesebb volt mint felfele ívek terén, de nem úgy fék terén. Én ki is vasaltam a betéteimet. Le ringatóztunk a hegyről Gyöngyösig. Ott még megittunk valamit az alkonyatban. Megszakértettük a mai napot, tanúságok, poénok, gondolatok. A hazafelé út nagyon nyugodalmasan telt a sötét alföldön. Habár én szeretek a sötétben kicsit gyorsabban kúszni, de egy út közepén egy semmiből előbukkanó fehér kuvasz elvette a kedvemet. Debrecen határába érve már mindannyian megkönnyebbülve tettük le az aznapi kihívás terhét. Öröm gurulások voltak az utolsó kilométerek. Még egy közös tankolás, és mindenki szépen hazaszállingózott a csapatból. Én is tartván haza sok mindennel lettem gazdagabb. Erőt vett rajtam a kellemes fáradtság is. Lejelentkeztem azoknál akiknek fontos vagyok, "még élek" jelszóval. És azóta tervezem, hogy ezt a nagyszerű napot leírom és megosztom.

Y!

A wildfree barátok..

Hogy milyenek?

Képzeld azt el ,hogy minden amid van mindenkié és mindenkinek ami van az a tied is.

Tiszta kommunizmus. Azzal a kivétellel, itt nem halnak bele az emberek.

Nincs irigység és önzés sem. Valaki megszólal a társaságból: -Mehetek egy kört a gépeddel?

Alig van benzined ,de nem mondasz nemet. Mert tudod milyen isteni érzés hajtani egyet a haver gépével te is. Ha szerveztek egy buli, ott már csak azt veszed észre hogy, a hold és a nap egyszerre van fent. Azaz hajnal négy-öt óra van és egy villanásnak tűnt. Kevés olyan jó barát van mint ők, kevesen lennének akik megdobnak egy rakat szennyessel sunyin miközben a csajoddal...

Vagy hasonló helyzetben rátok rúgják majdcsak az ajtót és ömlenek be kamerázva:)

Ezek a srácok bármikor megjelennek egy trélerrel ha lerobban a segged alatt a vérjapód.

Örökké a hülyébbnél hülyébb szó viccek, direkt félre hallások, kifordított poénok.

Ha ők nem lennének valószínűleg most egy szuicid-paranoid blogot irosgatnék, sajnálatokat gyűjtögetve. Hogy jobban fényezem a baráti körömet, azt is hozzá teszem, mindannyian karakter jellemek. A következő szavakat, szókapcsolatokat nem ismerik: -talán, nem is tudom, lehet, hááát... E miatt nem esünk szét mint oly annyian. Végszónak pedig annyit: ...embert barátjáról!

Y!

Mi is az a Wildfree? Ha van benned életérzés ebből megtudod.

Mikor elkezdődik..
Sötétedik, csak a város olcsó narancs közvilágítása hoz valami fényszerűt.
Egy telefont ,figyelmetlen gazdája nem nézte meg, pedig sok a nem fogadott hívás.
Mikor észreveszi kik keresték, elmosolyodik tudja ma is elemében lesz.

Nincs tétovázás, jön a szokásos rituálé. Kedvenc farmer, protektoros felső amiről árad a vas és édes benzin illat. Miután a csizma is feszíti a bokát elteszi azokat a papírokat ,amin halott politikusok képe van egy pozitív kerek számmal egyben,cirádásan. Ezen veszi a szabadságot.
Már kedvenc kuckója felé tart. Izgalma mint egy kisgyereké. Minden lépéssel egyre jobb lesz ,amint közelít választott társa felé. Akinek soha nem fáj a feje, nem mondja hogy:
-ma nincs hozzá kedvem kicsim.-

A rituálé folytatódik. Előhozza rejtekéből a kedvesét, majd felébreszti nagy gonddal.
Elagyal milyen jó ez az egész kis " szín játék" az életében és még csak nem is indult el.
Gondol arra a valakire is, mielőtt nyeregbe ül, aki egy kavics felszóródásnál nem csúsztatja meg segge alatt a gépet. Aki ott van mikor elé-fordúlnak, majd megússza. És reméli most is lesz kedve vele tartani. Kész ,meleg az olaj , indulás. Kiereszkedés a sötét városba. Gyér a forgalom de annál agresszívabb, bárhonnan elérheti a baj. De nem érdekli, mint az sem hányan halnak éhen a harmadik világban, miért van egy ilyen hazug sarcoló kormányunk... semmi sem.

A megérkezés.

Ami inkább csak egy lélegzetvétel.
Az "elvtársak" már összegyűltek, köszönés őszinte örömmel, egy pohár cukros kapitalista lé, majd csorgás tovább. Már alakzatban verik fel a nyolc óráját kiheverni próbáló városiakat. Kit érdekel.. Suhannak a lámpák, a szaggatott csíkok üteme felgyorsul. Szemnek már csak folytonos vonal. Senki nem engedi el őrületes indulatait, de tudatja fincsi gáz paskolásokkal hogy, nem kapott jó nevelést e téren és hatalmas erő árán tartja vissza magát. Óvatos egymásra előzgetések, átnézés a másik szemébe.. amikor nem kell kimondani semmit még is tudja a másik mi van. Megtörik a zöld hullám, egy lámpa, hatás szünet.. Mindenki azt várja hogy a lámpa zöldre váltson. Még csak éppen sárgára gondolt , de elég mindenkinek indulatai elengedésére.
Emelkednek a kerekek, összeülnek a rugóstagok, megfeszülnek az él- japó vasak.
Üvöltenek a folytatlan gépek, okádtatják az oly káros szén-di-tri és ki tudja milyen oxidokat.
Lehet nem egyszer élünk, de csak egyre emlékszünk. A résztvevők kellemesen borzongnak a saját maguk keltett hangulattól. Ami tovább gerjeszt mindent. Isteni visszaváltások, erő csúsztatások és ív keresések kezdődnek. Tudják most mindenki utálja őket ,akik az út szélén állnak vagy ,akik egy autóban meresztik. De ők csak tovább koncentrálnak..
Ez nem követendő és követhető tempó. El is tűnnek egy hosszabb egyenesben ebből a történetből. Ez csak egy dolgos szerdai hétköznap estéjének kezdete volt. Ki tudja hol járnak még aznap. Elveszik az élettől amiről mások még csak nem is álmodnak. Álmodni sem tanultak meg.

Y!