Azt mondják ha valamibe belekezdesz, nagyon fontosak az előzmények.
Egy nyári reggel, hét óra van. Ébredés egy hölgy mellett. Este még esett ,de a reluxa ívei között a nap melegít át. Kicsit még érzed az előző este Pars klubban eltöltött vízipipa illatát ruhádon.
Nem tudni hogy a hölggyel vívott esti kalandnak köszönhetően ,de teljesen kipihent vagy.
Első kötelesség gondolatod: -surranj ki úgy hogy, fel ne kelsd de még hints neki egy két kedvességet. Ez a nap más mint a többi, hangzik a fejben ez a közhely. Irány a Mátra és minden feltétel adott. Még rohanni sem kell előtte sehova ez a nap csak erről szól. Se munka ,semmi nem tart vissza. A beöltözési és melegítési rituálén átesve a jó öreg már említett "őrangyalhoz" való fohász következik. Csak ma is legyen velem. Délelőtt tíz óra, Liget tér, gyülekező hely. Ez az utolsó eset, hogy fontos volt az idő aznap. Egyesek késve de megérkeztek, még mindig isteni az idő és hiba nélküli a hangulat. Végre elindulunk, Márkó ,Dani, Tejes, Beo haverjainkra gondolunk. Milyen jó lenne ha ők is jöttek volna velünk. Úton vagyunk , az alföld a várt unalmat hozta. Lui cimborámmal egymásra előzgetésekkel és MotoGP kiülésekkel szórakoztatjuk magunkat egy alig kanyarodó úton is. Kell a vicc, mert tényleg dög unalom van. A GSXR esek vadul rányitják a gázt , és a három vezér Suzukiból mikor ki vezeti a csapatot. Lui-t mit érdekli a mell döngetés . Ő inkább lábbal kormányozva Hondáját, hátradőlve húzatja magát a fasorok mellett. Miközben olyan fejet vág, mint aki Kuba partjainál napozna.
Feltűnik az első hegynek látszó tárgy, mindenkinek lederesedik a cici bimbója az izgalomtól.
A táblán kiírás: Eger. Előjátéknak egy nagyon izgalmas bevezető szakasz lep meg minket. Három-három sáv hatalmas emelkedőkkel-lejtőkkel, dőlésekkel és izgalmas tempókkal.
Kivételesen szép éjszakai pillangók integetnek az út széléről ,nem feltétlen a két szép szemünkért. Még ez is király ilyenkor. Egymásnak átüvöltve megbeszéljük az útvonalat, csak hogy meg ne kelljen állni. Teljesen leforráz minket az inger robbanás. A táj: -az ég kék , fű zöld, a fák mint megannyi karfiol halom, borítja a hegyeket. Az út remek és tanít minden centin. Gépeinket végre arra használjuk amire megálmodták Hamamatsu-ban. Mindenki érzi is ezt, újraszületni érzi segge alatt a "gépsárkányát". Az agynak egy dolga van most ,átélni az eseményeket. Figyelem nem lankadhat, már az elme átállt. Minden rezdülés számít a következő kanyar szuper bevétele kedvéért. Egy átlag ember figyelme húsz percig a legaktívabb, negyvenöt perc után pedig érdektelenné válik. Ez itt most nem jöhet elő! Lehet fárasztó de megéri. Vonatozunk felfele az utakon a cél fele. Az a vicces az egészben ,hogy cél nélkül is ugyan így élvezetünk volna mindent. Végre egy kis szünet, tankolás. A cél felől érkezők figyelmeztetnek, "ezekkel a seggrakétákkal ne menjetek arra". Kő omlások voltak az előző esti eső miatt. Az eső Eger fele akkoriban állt el. A felhő előttünk menve tartott velünk egy irányba. Az aszfalt vizes volt azért, de már sütött a nap. Még óvatosabbnak kellett lenni. Még több koncentrálás... Visszafordultunk,kajáltunk egy első osztályú pizzériában, kacérkodtunk a pincér csajokkal ahogyan azt kell, majd új célt tűztünk ki. Kékestető. Alföldi betyárok lévén már hallottunk legendákat micsoda ívek vannak arra fele. Kicsit majréztunk is. Viszont van olyan érzés, mikor nem kerülheted el a sorsod. mindenki kicsit kellemesen borzongva hajtja a vasát. Én zártam a sort. Egy helybeli MZ-s papi zöldséges rekesszel felvértezve trónolt roppant gépezetén, egy kapu aljban. Mi slamposan elsuhantunk előtte, ő pedig utánunk vetette magát, mintha csak ilyen sihederekre vadászna. Aggasztó volt tükrömben a látvány. Az öreg Capirossi fenyegette becsületemet kanyarban. Megelőzött:) Majd én vissza és ez így ment ,míg meg nem elégeltem és piano-ból nagyobb ritmusra nem váltottam.
Az ívek eszményiek, mint ahogyan a hangulat is. Igyekszünk mindent kihozni magunkból, úgy mint gépeinkből. Teljesen átértékelődik minden. Gép is ,tudás is. Jellem is!
Ahogy palléroznak az ívek, el el kapjuk az ideális láthatatlan vonalakat. Kevés olyan élvezetes dolgot tudnék mondani,mint mikor a gép dől. Sebességi fokozat pont jó, a gázt csak tartani kell a kanyar közepéig majd Búúúúúúf!Tűz ki! A szint egyre emelkedett minden kanyarral. A táblák teljes figyelmeztetési jel záport ontanak ránk. Joggal, hatalmas visszafordítok következtek becsapós meglepetésekkel. Történt is egy kis csiszi-csuszi egyikünknek, ami még jobban sokkolt minket az eddigi élmények után. Hála istennek csak kisebb kitérőcske volt ez. Egyáltalán nem vette el a harci kedvünket, amin én kicsit meg is lepődtem. Nem semmi hozzáállás volt. Felhangzott akkor megint: -Kékestető! Folytattuk is a vonatozást a már már görcsbe gubancolódó kanyargókon. Suhanunk át a kis patinás falukon. Mintha Svájcban motoroznánk. Parádsasváron elidőzünk egy pár cigi erejéig és némi folyadékpótlás végett.
Nem győzünk betelni a látvánnyal. Egy hatalmas visszafordítóval szemben ülünk ,egy hangulatos vendéglőben, háttérben egy igazi kastéllyal, gyönyörű tájjal. A profik olyan kanyarokat mutatnak be ami ezen szépségeket is felülmúlta. Igazi gép ritkaságokat láttunk igazán jól használva. Csepp-csepp. A felhő visszafordult... pont mikor indulni akartunk a már lőtávolban lévő Kékesre. Megint előjött a jó szellemiség és nem álltunk tovább. Ha esik hát essen. A fák megvédtek minket a víz nagy részétől és be is értünk egy motoros csapatot. Ami inkább egy mozgó motoros találkozó volt. Előzékenyen elengedtek minket előre hatalmas udvariassággal. Mint arrafelé mindenki. A motoros társak ki tudja merre tartottak de mi lefordultunk egy idő után. Olyan sötét fás út vezetett fel a csúcsig ,ahol távolságival kellett mennünk. Szinte estének tűnt. Az úton víz átfolyások és morzsolódott kavics. Fák és fák végtelen számra. Törzseik között hatalmas panorámával. Kis falvak, városok szinte alaktalan foltnak zsugorodtak szememben. Elmondhatatlan érzés. A barátaiddal, motoroddal mit imádsz, fent vagy hazád tetején. Futamgyőzteskekkéntt éreztük magunkat. Leparkoltunk. Úgy éreztem rosszul vagyok a magasságtól de nem azért éreztem szédülést. Egyszerűen becsapott az ég és a terep tárgyak. Ahhoz viszonyítottam a vízszintest és még is húzott valamerre lábam. Igazándiból egy lejtőn álltunk meg de ez fel sem tűnt:)
Fent a Kékesen a már említett felhő telepedett meg, ezzel misztikus hangulatot teremtve. Jó érzés sétálgatni egy halom víz gőzben, ami hideg. Következtek kötelező jelleggel a fotók. Egy trafikos bácsi felajánlotta nagy hévvel: "-ő csinál rólunk képet ,csak álljunk össze a magasság jelző kő elé!" Szegénykém napi harcban állt az alkohol rögös démonával:) A képek is tükrözték ezt, mind elmosódott volt. De a szándék a fontos. Elidőztünk egy darabot még a hegytetőn, Misi eltaknyolt fotózás közben:).. kiélveztük a pillanatot a csúcson és továbbálltunk.
A lefele út kíméletesebb volt mint felfele ívek terén, de nem úgy fék terén. Én ki is vasaltam a betéteimet. Le ringatóztunk a hegyről Gyöngyösig. Ott még megittunk valamit az alkonyatban. Megszakértettük a mai napot, tanúságok, poénok, gondolatok. A hazafelé út nagyon nyugodalmasan telt a sötét alföldön. Habár én szeretek a sötétben kicsit gyorsabban kúszni, de egy út közepén egy semmiből előbukkanó fehér kuvasz elvette a kedvemet. Debrecen határába érve már mindannyian megkönnyebbülve tettük le az aznapi kihívás terhét. Öröm gurulások voltak az utolsó kilométerek. Még egy közös tankolás, és mindenki szépen hazaszállingózott a csapatból. Én is tartván haza sok mindennel lettem gazdagabb. Erőt vett rajtam a kellemes fáradtság is. Lejelentkeztem azoknál akiknek fontos vagyok, "még élek" jelszóval. És azóta tervezem, hogy ezt a nagyszerű napot leírom és megosztom.
Y!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése