Úgy fest a helyzet, hogy egy-két emberkének tetszik, amiket ide karcolgatok. Igaz már régen tettem közzé új bejegyzést. Tartozom is egy jellemzéssel ,ezért most végre itt van!
Először is nagy igazság!: -Mindenki olyan ,mint a motorja. Persze vannak kivételek, akik melléválasztottak vagy utánoznak. De létezik az ösztönös vonzódás gép és ember között. Amit már lehet érezni az első látásra. Kis motoros csapatunkban is így van ez. Mindenki olyat választott, mint amilyen maga. És az állapot is nagyjából igaz. Szívesen jellemeznék mindenkit de lehet nem tetszene, sértene. Van azonban két Husquarnás banditánk, amik azért megérnek egy pár szót!
Mikor először láttam HSQN 510SM-et, jóformán akkor láttam testközelből elsőnek Supermoto-t.
Nem is tudtam mit várjak tőle. Hallottam speed gépeket megszégyenítő kanyarodásaikról, agresszív modorukról, abszolút funkcionalista konstrukcióikról. idegennek éreztem őket. Foggalamam nem volt hogy lehet velük boldogúlni. De eljött a perc és kipróbáltam az 510-est.
Annyira tapogatózva kezdtem el az első kört, hogy az már égőnek számított. Hallottam az intelmeket: -Ne húz sokat mert hanyadt vág! -Huzz azért neki rendesen, mert lefullad! -Ez nem sor négyes, másképpen reagál mindenre! Ilyen és ehez hasonló tanácsokkal elég félelmetes volt az első kör. Hallani lehetett, ahogy a fém alattam dolgozik. Egyből megmutatva mit akar és hogy hol hibázom vezetése közben. Ha valaki gyenge jellem vagy csak Vespája volt felejtse el ezt a gépet. Felül emelkedik az ember akaratán. Elemi kényszerekkel lehet csak kezelni. Olyasmi mint egy betörés előtti vadló. Ha emberi hasonlatra vágyunk, akkor egy ex-sittesre emlékeztet aki próbaidőn van. De lehet sejteni, elfog követni valami majrét. Ráadásúl látványosan hangzatosan fog balhézni.A felügyelőtisztje parancsolgatásitól pedig herótot kap. Csak elbújni nem fog tudni hangja miatt, na meg persze jó kiállású kinézete miatt. Meg amúgy sem az az elbújós tipus:) De hogy ne térjek el a tárgytól, vezetése nagyon új élmény volt. Külön említeném a gáz és fék élményét és külön a manőverezési képességet. Hihetetlen milyen mélynek érzett fordulóban is stabil. Hídra felvezető íven (én hátúl űlve) azt éreztem elszálunk, de még csak meg sem ingott tempónál. Mindene vaskos és semmi felesleg, ez egy kigyúrt ex-sittes. Nincs semmi felesleges rajta, mindenének van köze a másikhoz. Ha ennyi egyéniség nem lenne elég egy gépben, akkor még ott van az indításai ceremónia. Hidegindítózás és egyáltalán az indítózás jellegzetes hangja. Első szenbetűnő dolog amit megláttam rajta a drabális fékek voltak, amik a legjobb minőségű olasz beszállító terméke. Sokat vártam tőlük, és hozták is a hatást. Legalább olyan durva volt a fékhatás, mint a kigyorsítás. Hatalmas "TZZZZZ" hang és a velejáró belszervi előre tolódás. Egy igaz funbike valójában ez a gép, csak meg kell adni a tiszteletet neki. És éreztetni kell vele ki is a főnök. Próba köröm alatt miután kezdtem ismerkedni a műszerrel, a félszség nagy széles vigyorrá kerekedett.
Olykor azért figyelmeztetett a gép fejrázásával: "vigyázz haver, már nem te irányítasz!"
Bőven van benne Wildfree!
Először is nagy igazság!: -Mindenki olyan ,mint a motorja. Persze vannak kivételek, akik melléválasztottak vagy utánoznak. De létezik az ösztönös vonzódás gép és ember között. Amit már lehet érezni az első látásra. Kis motoros csapatunkban is így van ez. Mindenki olyat választott, mint amilyen maga. És az állapot is nagyjából igaz. Szívesen jellemeznék mindenkit de lehet nem tetszene, sértene. Van azonban két Husquarnás banditánk, amik azért megérnek egy pár szót!
Mikor először láttam HSQN 510SM-et, jóformán akkor láttam testközelből elsőnek Supermoto-t.
Nem is tudtam mit várjak tőle. Hallottam speed gépeket megszégyenítő kanyarodásaikról, agresszív modorukról, abszolút funkcionalista konstrukcióikról. idegennek éreztem őket. Foggalamam nem volt hogy lehet velük boldogúlni. De eljött a perc és kipróbáltam az 510-est.
Annyira tapogatózva kezdtem el az első kört, hogy az már égőnek számított. Hallottam az intelmeket: -Ne húz sokat mert hanyadt vág! -Huzz azért neki rendesen, mert lefullad! -Ez nem sor négyes, másképpen reagál mindenre! Ilyen és ehez hasonló tanácsokkal elég félelmetes volt az első kör. Hallani lehetett, ahogy a fém alattam dolgozik. Egyből megmutatva mit akar és hogy hol hibázom vezetése közben. Ha valaki gyenge jellem vagy csak Vespája volt felejtse el ezt a gépet. Felül emelkedik az ember akaratán. Elemi kényszerekkel lehet csak kezelni. Olyasmi mint egy betörés előtti vadló. Ha emberi hasonlatra vágyunk, akkor egy ex-sittesre emlékeztet aki próbaidőn van. De lehet sejteni, elfog követni valami majrét. Ráadásúl látványosan hangzatosan fog balhézni.A felügyelőtisztje parancsolgatásitól pedig herótot kap. Csak elbújni nem fog tudni hangja miatt, na meg persze jó kiállású kinézete miatt. Meg amúgy sem az az elbújós tipus:) De hogy ne térjek el a tárgytól, vezetése nagyon új élmény volt. Külön említeném a gáz és fék élményét és külön a manőverezési képességet. Hihetetlen milyen mélynek érzett fordulóban is stabil. Hídra felvezető íven (én hátúl űlve) azt éreztem elszálunk, de még csak meg sem ingott tempónál. Mindene vaskos és semmi felesleg, ez egy kigyúrt ex-sittes. Nincs semmi felesleges rajta, mindenének van köze a másikhoz. Ha ennyi egyéniség nem lenne elég egy gépben, akkor még ott van az indításai ceremónia. Hidegindítózás és egyáltalán az indítózás jellegzetes hangja. Első szenbetűnő dolog amit megláttam rajta a drabális fékek voltak, amik a legjobb minőségű olasz beszállító terméke. Sokat vártam tőlük, és hozták is a hatást. Legalább olyan durva volt a fékhatás, mint a kigyorsítás. Hatalmas "TZZZZZ" hang és a velejáró belszervi előre tolódás. Egy igaz funbike valójában ez a gép, csak meg kell adni a tiszteletet neki. És éreztetni kell vele ki is a főnök. Próba köröm alatt miután kezdtem ismerkedni a műszerrel, a félszség nagy széles vigyorrá kerekedett.
Olykor azért figyelmeztetett a gép fejrázásával: "vigyázz haver, már nem te irányítasz!"
Bőven van benne Wildfree!
Y!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése