Mikor elkezdődik..
Sötétedik, csak a város olcsó narancs közvilágítása hoz valami fényszerűt.
Egy telefont ,figyelmetlen gazdája nem nézte meg, pedig sok a nem fogadott hívás.
Mikor észreveszi kik keresték, elmosolyodik tudja ma is elemében lesz.
Sötétedik, csak a város olcsó narancs közvilágítása hoz valami fényszerűt.
Egy telefont ,figyelmetlen gazdája nem nézte meg, pedig sok a nem fogadott hívás.
Mikor észreveszi kik keresték, elmosolyodik tudja ma is elemében lesz.
Nincs tétovázás, jön a szokásos rituálé. Kedvenc farmer, protektoros felső amiről árad a vas és édes benzin illat. Miután a csizma is feszíti a bokát elteszi azokat a papírokat ,amin halott politikusok képe van egy pozitív kerek számmal egyben,cirádásan. Ezen veszi a szabadságot.
Már kedvenc kuckója felé tart. Izgalma mint egy kisgyereké. Minden lépéssel egyre jobb lesz ,amint közelít választott társa felé. Akinek soha nem fáj a feje, nem mondja hogy:
-ma nincs hozzá kedvem kicsim.-
A rituálé folytatódik. Előhozza rejtekéből a kedvesét, majd felébreszti nagy gonddal.
Elagyal milyen jó ez az egész kis " szín játék" az életében és még csak nem is indult el.
Gondol arra a valakire is, mielőtt nyeregbe ül, aki egy kavics felszóródásnál nem csúsztatja meg segge alatt a gépet. Aki ott van mikor elé-fordúlnak, majd megússza. És reméli most is lesz kedve vele tartani. Kész ,meleg az olaj , indulás. Kiereszkedés a sötét városba. Gyér a forgalom de annál agresszívabb, bárhonnan elérheti a baj. De nem érdekli, mint az sem hányan halnak éhen a harmadik világban, miért van egy ilyen hazug sarcoló kormányunk... semmi sem.
A megérkezés.
Ami inkább csak egy lélegzetvétel.
Az "elvtársak" már összegyűltek, köszönés őszinte örömmel, egy pohár cukros kapitalista lé, majd csorgás tovább. Már alakzatban verik fel a nyolc óráját kiheverni próbáló városiakat. Kit érdekel.. Suhannak a lámpák, a szaggatott csíkok üteme felgyorsul. Szemnek már csak folytonos vonal. Senki nem engedi el őrületes indulatait, de tudatja fincsi gáz paskolásokkal hogy, nem kapott jó nevelést e téren és hatalmas erő árán tartja vissza magát. Óvatos egymásra előzgetések, átnézés a másik szemébe.. amikor nem kell kimondani semmit még is tudja a másik mi van. Megtörik a zöld hullám, egy lámpa, hatás szünet.. Mindenki azt várja hogy a lámpa zöldre váltson. Még csak éppen sárgára gondolt , de elég mindenkinek indulatai elengedésére.
Emelkednek a kerekek, összeülnek a rugóstagok, megfeszülnek az él- japó vasak.
Üvöltenek a folytatlan gépek, okádtatják az oly káros szén-di-tri és ki tudja milyen oxidokat.
Lehet nem egyszer élünk, de csak egyre emlékszünk. A résztvevők kellemesen borzongnak a saját maguk keltett hangulattól. Ami tovább gerjeszt mindent. Isteni visszaváltások, erő csúsztatások és ív keresések kezdődnek. Tudják most mindenki utálja őket ,akik az út szélén állnak vagy ,akik egy autóban meresztik. De ők csak tovább koncentrálnak..
Ez nem követendő és követhető tempó. El is tűnnek egy hosszabb egyenesben ebből a történetből. Ez csak egy dolgos szerdai hétköznap estéjének kezdete volt. Ki tudja hol járnak még aznap. Elveszik az élettől amiről mások még csak nem is álmodnak. Álmodni sem tanultak meg.
Y!
Már kedvenc kuckója felé tart. Izgalma mint egy kisgyereké. Minden lépéssel egyre jobb lesz ,amint közelít választott társa felé. Akinek soha nem fáj a feje, nem mondja hogy:
-ma nincs hozzá kedvem kicsim.-
A rituálé folytatódik. Előhozza rejtekéből a kedvesét, majd felébreszti nagy gonddal.
Elagyal milyen jó ez az egész kis " szín játék" az életében és még csak nem is indult el.
Gondol arra a valakire is, mielőtt nyeregbe ül, aki egy kavics felszóródásnál nem csúsztatja meg segge alatt a gépet. Aki ott van mikor elé-fordúlnak, majd megússza. És reméli most is lesz kedve vele tartani. Kész ,meleg az olaj , indulás. Kiereszkedés a sötét városba. Gyér a forgalom de annál agresszívabb, bárhonnan elérheti a baj. De nem érdekli, mint az sem hányan halnak éhen a harmadik világban, miért van egy ilyen hazug sarcoló kormányunk... semmi sem.
A megérkezés.
Ami inkább csak egy lélegzetvétel.
Az "elvtársak" már összegyűltek, köszönés őszinte örömmel, egy pohár cukros kapitalista lé, majd csorgás tovább. Már alakzatban verik fel a nyolc óráját kiheverni próbáló városiakat. Kit érdekel.. Suhannak a lámpák, a szaggatott csíkok üteme felgyorsul. Szemnek már csak folytonos vonal. Senki nem engedi el őrületes indulatait, de tudatja fincsi gáz paskolásokkal hogy, nem kapott jó nevelést e téren és hatalmas erő árán tartja vissza magát. Óvatos egymásra előzgetések, átnézés a másik szemébe.. amikor nem kell kimondani semmit még is tudja a másik mi van. Megtörik a zöld hullám, egy lámpa, hatás szünet.. Mindenki azt várja hogy a lámpa zöldre váltson. Még csak éppen sárgára gondolt , de elég mindenkinek indulatai elengedésére.
Emelkednek a kerekek, összeülnek a rugóstagok, megfeszülnek az él- japó vasak.
Üvöltenek a folytatlan gépek, okádtatják az oly káros szén-di-tri és ki tudja milyen oxidokat.
Lehet nem egyszer élünk, de csak egyre emlékszünk. A résztvevők kellemesen borzongnak a saját maguk keltett hangulattól. Ami tovább gerjeszt mindent. Isteni visszaváltások, erő csúsztatások és ív keresések kezdődnek. Tudják most mindenki utálja őket ,akik az út szélén állnak vagy ,akik egy autóban meresztik. De ők csak tovább koncentrálnak..
Ez nem követendő és követhető tempó. El is tűnnek egy hosszabb egyenesben ebből a történetből. Ez csak egy dolgos szerdai hétköznap estéjének kezdete volt. Ki tudja hol járnak még aznap. Elveszik az élettől amiről mások még csak nem is álmodnak. Álmodni sem tanultak meg.
Y!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése