Egy év.

A cím ismét megtévesztő. Mint megannyi mozifilm Magyar fordítása. Ugyanis több idő telt el egy évnél egy bizonyos eseményhez képest. - 2009.07.11. -
Ekkor történt velem a balesetem. Nem kell félni, nem önsajnáltatás lesz és sebnyalogatás ezen feljegyzés. Inkább annak emlék, mennyi minden történt ennyi idő alatt.

Tele kérném a tankot. ( Újra )

Legfontosabb, maradandó sérülése nem maradt senkinek. Bár olyan már nem lesz semmi, mint előtte. Tartja a nagy közhely. Én sem leszek ugyanaz. Reméljük okosabb lettem, függetlenül attól ki a hibás. Talán éppen itt az ideje a jóra koncentrálni. Élvezni és megőrizni a mostani állapotokat minimum. Azt hogy a fém újra egyben van alattam. Közel olyan formát öltött, mint amire vágyakoztam. Működése első osztályú, rengeteg ismeretet szereztünk egymásról. Eddig is elmélyülten ragaszkodtam hozzá. Ám mostanra úgy gondolom, baj nem lesz velünk, ő marad!

Feszes és felvágós lett. Újra árasztja magából a felsőbbrendűségét. Neki ne mondja meg senki...
Vak alumínium szíve bármikor elárasztja a teste végében lévő kereket erővel, a gumi nagy bánatára. Orra pontos és a látása is, arra megy amerre gondoljuk. Igen többes szám, önálló akarata is van, akármennyire is hihetetlen. Mesés megszemélyesítések világa ez. Bár itt tündérek helyett élvezetes kigyorsítások vannak. Boszorkák helyett pedig elszabott kanyarok. Nem tévesztem össze a "levetett a hátáról" megszemélyesítést a "high-side" jelenséggel. Ne félj nem hülyültem meg, még. Aki két keréken megy az tudja miről van szó. Folytatván az új identitás leírását, hangja erősen egyedi lett. Akár csak ha a rádióban megszólal egyik-másik énekes ikon, az arcát már látod magad előtt. A külcsín viszont az, ami még várat magára. Mondjuk ez mindig úgy változik remélem, ahogy az akkori kedvemnek tetszeni fog. Hozzáteszem most is szép szememben a vas, de tudom, több van benne!

Talán ami még ennél is fontosabb az egészben, amit nem győzök elégszer kifejezni, az a köszönet. Jó pár embernek. Remélem elolvasva ezen sorokat, tudni fogják azok, akikre gondolok. Csak némán tudják a gondolatomat, rájuk gondoltam és köszönöm nekik. Mert ha nincsenek a cím még megtévesztőbb lenne. Lehet "Két" év lenne a cím vagy "három". Összegezve egy táviratnyiba mindent:

A motor kész stop harci morál rendben stop az idő is szép stop... Itt a nyár induljunk neki!

Y!

Van remény...

Először is nagyon örülök, hogy többek jelezték igényüket a karcolásaimra. Ismét :) Látjátok, csak szurkolni kell nekem. Ez különösen jó most. Elég rázós napok, hetek, hónapok teltek már el.
Nem hittem volna hogy valaha írok ide, az előtt hogy a gépem újra teljesen egyben lenne.
De most mégis. Mert úgy fest van remény! Próbálom nem kesergőre venni a figurát, mert ugye az nem visz előre. Nagy megelőlegezésekbe sem szeretek bocsátkozni. Valóban derűt érzek.

Rengeteg utánajárás és költség van a feltámasztásban jelenleg.
Mégis megéri, úgy érzem. Nem tudnám el kótyavetyélni munkásságom idáigi kézzelfogható eredményét. A motoromat. Talán én még a régi fajta gondolkodásban hiszek. Ahol az érték megőrzés és a második esély lehetősége is felmerül. Nem szívesen szabadulok meg a dolgoktól, csak azért, mert így kevesebbet kell szembesülnöm a ténnyel. Mégpedig hogy nem jött össze egy motorozás. Ez van, de ezt már az előző bejegyzésekből tudhatjátok.

"Ami most van." :
Gyűlnek az alkatrészek szép számmal. Mintha valami elemi összetartozást éreznének a darabok, egy pont fele indultak még. A hőn szeretett 750-es gépem felé. Kicsit mondjuk eltévedeznek mostanában, mert fogy a pénz. Másrészt a beszállítók nem azok az emberek, akik a saját tulajdon érzetük jegyében szorgoskodnak. Kivétel a Powercity. (Reklámot hallottak) Ezzel egy időben bennem is egyre erősebb a késztetés, öröm érzet.
Már kezdem érezni ennek a kaotikának a végét. Már érzem sétáimkor a nyakamon a nap melegét, nem csak a fényét. Eszembe jutnak az igazi életem mindennapjai, amit már olyan rég éltem át. Az ami akkor alapnak számított, most egy magas csúcs.

Azt nem szívesen mesélném el hogy az elmúlt hónapok bürokráciája hova vezetett és milyen áron ügyemben. annyit bizonyosan elmondhatok, végre vége... Nincs több izgalom és stressz. Koncentrálhatok arra, ami a legfontosabb. Az általam eltervezett életre. A hivatásomra, kapcsolataimra, életstílusomra. Persze messzebb van a történet vége ahhoz hogy itt össze vissza hálálkodjak mindenkinek. Mégis megteszem, mert már annyit kaptam. A csapat magjának főként, akik számtalanszor vittek engem és a 750-t ide-oda gyógyulni. Ilyen áldozat készséget szerintem nagyon kevesen élvezhetnek. Na meg ugye Testvéremnek és Édesanyámnak érdemeit emelném még ki. Nélkülük is sokkal hátrébb lennék még. De ha azt hiszed ennyi a siker receptje, akkor túl sok tv-shopp -ot nézel. Volt itt még egy valaki aki csupa jelenlétével, örök vidámságával, üde lényével, a legsötétebb órákban is elfeledtette a bajok súlyát. Aki miatt úgy éreztem érdemes megfeszülni és hajtani. Öröm hatása alatt lenni, és hatni rá. Ezúton köszönöm neki ezt a lelki vigaszt és azt a sok tüzet. Bár visszaadhatnám egyszer neki mindezt. Remélhetőleg nem egy nehéz helyzetében, hanem "békeidőben". De ha úgy esik, bajban lesz, nem kérdés hogy ott leszek neki. Ugyanígy a srácoknak és a családnak. Feltétel nélkül!

Megképződött írás közben a kedv, hogy leírjam mennyi minden hiányzik már a régi életemből.
Ezt magasztosan most kifejteném, de majd akkor mikor újra itt lesz ennek íze a számban.
Másrészt annyira rengeteg lenne, el sem hinné az ember. Érzem ahogy melegszik az idő, az élmények újra mellém állnak. Nem várok sokat a nyártól. tavaly ezt tettem és tessék mi lett.
Csak azt akarom hogy simán jól teljen. Ha meg lesz valami plusz, az csak a véletlen szerencse.
Úgy lesz csak az igazán őszinte és élvezhető az írásom folyama ha tényleg a megtörténtek sarkalják.

Szóval mostanság már újra mosolyt is vélek felfedezni a pofalemezemen. Kétségtelenül az alagút végének a látványától. Nagyon várom a percet, mikor ez bekövetkezik, és első útjaim azon emberekhez fog vezetni, kik segítettek.
Beállítok, megosztom örömömet és nem kizárt hogy némi energia ital is előkerül behűtve!

Y!