Újra itt vagyok és bepótlom súlyos lemaradásom az oldalon...
Nagyon rég nem írtam. Amiért már lebaszást is kaptam:)
Na de a jó időt vártam az események végett, eljött. Vártuk még néhányunk motorjára is.
Én is farigcsálom,szépítgetem, megújítom a rettenet 750-es födi helytartóját.
Tüdője már egy szép tiszta sport tüdő. Verejtéke már vadonatúj hűtőn keresztül pirítja ,ami közelébe kerül. Szíve kapott új páncélt,amit előző gazdája elhanyagolt. A fékei is megújultak.
Új tárcsái, mint koronázási ékszerek hivalkodnak a többieknek felé. Éreztetve ki itt a főnök:)
Márkó barátom is szert tett rég áhított vágyára, egy kawára. Ő is azon fajta megszállott, aki szájátol veszi el a falatot a végcél érdekében. Kifizetődött a kanossza járás. Er-6 jával megtalálta gépi önmagát. El is kezdte magát kiteljesíteni rajta. Gyakorol ha teheti és tökéletesíti streetfight tudását rajta. Neki ez az élete, de ezzel szerintem nem monmdtam senkinek újat. A napokban sikerült megszereznie Beo barátomnak egy Husky 510 SM-et! Végre!!!!
Oly régen váratott ez már magára. Most már mindenkinek nagy gépe(is) van. Megynúlnak a hatótávolságok. A terveinket tovább szövögethetjük. Kinyíltak újabb távlatok. Szószerint.
A nap süt ránk. A gépek jelenleg makulátlanok. Egy hiányzik olykor, a benzinre való:) de amilyen mániások vagyunk ez nem lehet akadály. Bármelyikönk eladná akár a csajától valamikor kapott kütyükét is öt forintért, csak hogy jó kis 95-öst csorgathatson a tankjába. Ez biztos is.
Muszály mert ki kell használni a lehetőségeket. Ennek jó példája egy pár napja történt akció.
Dani barátommal döglöttünk a lakásban, menekülve a kinti kánikulától. Elkullogtunk a helyi Mcdoo ba benevezni egy hideg ice tea-ra. Aznap már rettenetesen rajtam volt a halythatnék. Beszélgetésünk is csak ezen téma körül forgott. Egyszer az ohajtó módú mondat kijelentőbe ment át! "Menjünk fel egerbe!" Mindent úgy hagytunk és rohantunk gépeink felé. hirtelen nem számított a rohadt nagy meleg. Van-e valami más beigért program valakinek esetleg?....
Amint lehetett indultunk is. Már majdnem elhagytuk Debredent, de megláttunk Dani tesóját Csilit. Hogyhogy nem ideadta az ő gépt Daninak A VTR SP1 1000-t. Nem is kell szerintem mondani micsoda ütőkártyát kaott az én barátom a kezébe:) A régvárt tempós utazás.....
Ez jött el most! Épp hogy kiértünk a pusztaságra én megünnepelvén a szabadságunkat elkeztem előzni cimborámat. Majd ő engem és így generáltunk egy versenyhez hasonló világot.
Majd kicsit alább hagytunk, elvégre na esznek a gépek ha nagyon megyünk... De kit érdekel! Ennek fényében 4-es tiltáson előztem rá A VTR re úgy , hogy a tiltás épp mellette teljesedjen ki.
Ezzel borzolva az idegeket. Innentől nem volt megállás! Egy kanyar, még egy... egyenes.. mindegy.. teligáz. amint egy faluba érkeztünk visszavettünk és eluraltuk a figyelmet.
Egy 1000-es V2 dörömbölése és egy sornégy 750 mélységű búgása mindenkit elámított.
Majd amint kiértünk ismét gáz:) a jóféléből. Majd ahogy gyorsúlt a tempó, hirtelen megálltunk egy kávéra, akármire. Jókat röhögtünk egymás előzéseink, élveztük azt hogy egyik pillanatban egy tea mellett száradunk a napon, amásikban két kiló felett repesztünk. Majd azon hogy ismét állunk, a világ pedig számunkra lassított felvétel lett hirtelen. Folytattuk utunkat a cél felé de az idő egyre kegyetlenebbé vált. Az út elején is hatalmas oldalszelet kaptunk, mondjuk ettől csak a veszély érzetünk növelődött. Kellemesen borzongatott. De az út vége fele komoly fellegek gyülekeztek. Egerben be is értük öket... sajnos A hangulatért kár, mely annyira önfelett volt.
Az órát leszartuk,csak hajtanunk kellett. Csak ez volt a fontos akkor nekünk. Az eső msot elvette ezt a legédesebb falatot. De hamarosan újra értemegyünk!! És istenbiza megmutatom azt az álom szakaszt is amin egyszer volt szerencsém járni! Ez lett volna a beteljesedés. De azért is meglesz!
ha legközelebb ott leszünk, egyúttal fel is nézhetünk a kékesre. Isteni nap lenne.
Hazafele útunk addig volt nyugis, míg kerekeink alatt újra szárasság nem uralkodott.
Onnantól újra vörös tartományba zavarás következett. De itt már tényleg nyugisabban, mert nagyon fogyott a benga:) minden hazafele tett kilóméterrel bennünk tudatosodott hogy igenis megérte elmenni. Az idő ellenére is. Ez volt végre valami! A garázsomhoz érve a gépeket jó gazdaként megtakaritottuk. Elvégre hatalmas örömöt szereztek nekünk. Majd még kissé kifáradva is örömmel beszéltük a napot, majd hazamentünk. Este még sikerült egy sör mellett összejönnünk egy kocsmában haverokkal. Nekik is elsusogtuk milyen is lehet egy nap ha nem
uralkodik el rajtunk a "jaj mi lesz akkor ha mittom én" hangualt és megyünk. Hátha mindenkinek elültetődik a mag az agyában, mit meg lehet élni egy délután alatt!
Y!
