Az egész egy gyengélkedő akksitól indult. Az az erőtlen indító motor hang, amit már nem bírtam hallgatni. Ezért elővettem anya biciklijét, mely igen férfias női vázon alapszik, színösszeállítása nem kevésbé kőkemény. Elől a kis kosárka , hátul csomagtartó. Szóval nem egy heteró holmi.
Próbálkozásaim voltak rá, hogy férfiasabbá tegyem egy két GSX-R matricával, NGK gyertya logóval, de mint hiába. Irány az akksi bolt. Megvettem a nem olcsó kis tápforrást, ugyebár a gyereknek mindent megad a szülő. Másnap...
Az akksi készen áll a beszerelésre, fel van töltve. Hurrá! Szerelés befelé, mert milyen jó indok is lesz a motorozásra egy kis rátöltés a hidegben. Az idő szép, a nap aranyszínű. Hívogat az elkerülő szédítő egyenese. A gép pörcre indul és hallani hangján, a kedve is jobb lett. Lassú ereszkedés a benzinkútig fújatni a kerekekbe. Meglepően jó idő van még mindig pedig nemsokára le megy a nap. Kész minden, gó! Csípőre tett kézzel , méltóságosan uralok kifele a legendás M35 fele. De az aszfalt rettentő rossz, fel van marva kilométereken át. Vezeti a kerekeimet , a hatvanas táblánál hatvannal menni életveszély. Mindegy. Nem tarthat olyan sokáig, már látom a végét olyan száz méterre. Feltűnik ekkor két motoros szemben, szinte egymás mögött.
Kiteszem nekik a kezem messziről. A szokásos üdvözlés elmaradhatatlan, majd bámulás előre. Egymás mellé érve pont az útjavítás határán, egyszer csak az első srác lassít, társa pedig mögötte teljes lendülettel telibe trafálja! Csatt! Balra nézek és közvetlen mellettem egy CBR-900 emelkedik a levegőbe, majd kettőnk között egy másik 900-as, oldalán szörfözve csapódik be ,mint egy meteor. Elsőre nem is hittem el, de hamar leesett a motoros baleset oly sokat videókban látott jelenete. Roppanó idomdarabok és rodeozó emberek..
Gyorsan kiálltam a forgalomból és rohantam a srácokhoz vissza. Nagy megnyugvásomra mind ketten jól voltak. Kisebb nagyobb zúzódásokkal. Két nagyon jó barátot láttam akik most talán egy más kontextusból is barátok lettek. Olyan ilyenkor az ember arckifejezése, mintha a saját szülinapi meglepi partjára esett volna be. Kissé groteszk. Letoltuk a két dagadt acélhalat az útról. A jó magyar mentalitás szerint az ott elhaladók szájukat kitátván bambáztak. Istenem de undorítóak ilyenkor az emberek. Segíteni egyik sem állt volna meg de a látvány tetszik nekik.
Miután a srácok sorsa kezdett egyenesbe jönni, magukra hagytam őket. Segítséget már nem lehetett nekik adni, inkább csak próbálták felfogni mi is van velük. Tovább álltam az M35 felé, ,ami már nem volt olyan hívogató. De azért, mégis mentem felé. Nagyon vegyes gondolatok zünnyögtek fejemben. De erre most nincs idő, motorozás van! Felhajtottam "az útra" és rövid gondolkodás után úgy döntöttem, csak elengedem a gépet. Lehet nem a legbölcsebb volt. De a félelmekkel szembe kell nézni. Oda vissza végig hegedültem a a gépet kétszer is. Majd jött az ilyenkor már már tradicionális tankolás. Ugyanis ilyenkor a gép fogyasztása felér egy anyahajóéval. Gondoltam visszanézek a srácokhoz, még ott volt az elől motorozó. Ekkorra már a rend őreivel volt adat egyeztetés.....
Sok mindent nem tudtam volna tenni csak számat tátani ,ezért elköszöntem.
Hazaérve már jobban volt idő átgondolni mindent. Elmondjam valakinek vagy ne? A családomnak? A kedvesemnek? A barátaimnak? Stresszeljem őket ezzel? Hiszen szeretnek, féltenek. Végül megfelelőnek érzett pillanatokban elcsöpögtetem a mondatokat. Így könnyebb nekem is.
A sors iróniája , aznap este egy fergeteges meglepetés bulit rendeztünk Gyuri barátunknak.
Egy motoros barátom ő, aki ugyanúgy számol azzal a lehetőséggel hogy baleset érheti. Mint majd mindenki az nap este ott. Ugyanis csapat buli volt. Senkinek nem kívánom a bajt, remélem soha nem kell ilyenről írnom.
A buli fergeteges volt egy arab hangulatú klubban. A célszemélyt saját szalag tűző vacsorájáról rángattuk el. Felkaptuk a puccos étterem asztalától szó szerint. Miközben általunk oly kedvelt köz megbotránkozást okoztunk. Gyuri szemét bekötöttük, és a városban a ötszáz méteres utat mi a megtévesztés kedvéért két kilométeresre növeltük. Kiabáltunk, bolondoztunk, egyszóval wildfree! Lecipeltük a klubba, ahol már vagy harmincöt ember várta csendben egy sötét teremben. A meglepetés tökéletes volt. Mindenki aki fontosnak érezte hogy ott legyen ott is volt. Innentől kezdve a buli önálló életre kelt. Volt minden szokás szerint. Kacagás, botrány, vadulás. Na és a legfontosabb bombonok az élet desszertjei közül, a barátok.
Akik elfeledtetik egy látványos baleset képeit is.
Y!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése